Boldog Karácsonyt!

Kedves olvasóim! (Ha vannak még egyáltalán.) 

Először is mindenkinek Áldott Békés Karácsonyt kívánok! Remélem mindenkinek jól telik a szünete. A bloggal kapcsolatban pedig azt akarom mondani, hogy semmiképen sem hagyom abba! Csak mostanában nem volt időm írni és minden ihletem is elszállt. De nem felejtettelek el titeket!  Hamarosan jelentkezem, remélhetőleg új résszel!

Addig is, 

puszi mindenkinek,

Fany :)

Visszatérő álom

Sziasztok gyerekek! Mivel most szünet van, ezért nekem is több időm van írni! Ha elolvastátok ezt a részecskét kommenteljetek, nyomjatok egy pipát vagy iratkozzatok fel! Nem is szaporítanám tovább a szót! 

Jó olvasást és jó szünetet!

xoxo Fany:)

12. Rész:Visszatérő álom

 Álmomban egy sötét szobában voltam, a falakról a tapéta mállott le. Dohos szag terjedt a levegőben. A távolból tompa sikolyok hallatszódtak, mikor megláttam a sötétben egy alakot. Az ablakból beszűrődő hold fény megvilágította az arcát de így sem tudtam kivenni, hogy ki lehet az. Magas volt, vékony, fekete ruhája és világos, szőke haja volt. Egyedül a tengerkék szeme világított úgy mint egy macskáé. Tettem egy lépést feléje mire ő elkezdett hátrálni és egyszerűen kiesett az ablakon. Oda siettem és kihajoltam az ablakon, de nagyon megijedtem ugyanis kint a sötétségen és a teliholdon kívül semmi nem volt. Nem voltak házak, út lámpák, fák csak feketeség. Mezítláb álltam a szilánkokon, amik kivágták a talpamat és vér szivárgott a belőle ami szétfolyt a rozoga parkettán. Végignézve magamon láttam, hogy egy fehér, szakadt vérfoltos hálóing van rajtam. A hosszú szőke hajam vér ragasztotta össze és csimbókokba állt össze a mellemen. Hirtelen két kezet éreztem a hátamon ami meglökött, s kibuktam az ablakon. Majd zuhantan s zuhantam, mintha soha nem lenne vége. A nagy sötétség teljesen bevett és én csak ürességet éreztem. Nem volt félelem, pánik várakozás, izgalom, vágy, szeretet az ég világon semmi. Csak ürességet éreztem.

Rémálom ébresztett reggel, de nem foglalkoztam vele ugyanis már nagyon sokszor álmodtam ehhez hasonlót de a jelentésére nem tudtam rájönni ezért nem is érdekelt. Egy pillanatra mintha mindent elfelejtettem volna. Eszembe se jutott apa és a problémák. Lehet, tényleg  normalizálódhat végre életem. A pénzen is elgondolkoztam elvégre nem élhetek senki nyakán de olyan érzésem van ha elmegyek oda nem csak az lehet ott amire én számítok. Ezért féltem. Mert kétlem, hogy ez csak a  pénzről szólna. Az ágyban feküdtem lassan kinyitottam a pilláim és észrevettem, hogy Luke nincs mellettem. Nyújtóztam egyet majd felálltam.
-Lu...-akartam mondani fiú nevét de okkor megláttam a gőzölgő reggelit az étkező asztalon.
-Jó reggelt.-A srác hirtelen átkarolt, s egy puszit nyomott az arcomra.
-Szia. Azt hittem már eltűntél.-Mondtam neki majd feléje fordultam.
-Á, dehogy is csak kaját csináltam.-Mondta, majd az asztalon lévő ételre mutatott.
-Azt vettem észre.-Felé fordultam és rámosolyogtam. Mire ő lehajolt hozzám s lágyan megcsókolt.
-Együnk!-Mondta, úgy mintha több napja nem evett volna és most végre kajához jutna én pedig elkezdtem rajta kuncogni.

A tükör tojás nagyon finom volt és a kedvenc teámat főzte hozzá ami egy nagyon jó pont volt nálam. Most eljött az ideje, hogy elmondjam neki azt ami éjszaka történt. Ugyanis én teljesen őszinte akartam vele lenni. Nem akartam titkokat az csak még jobban megnehezítené az életet. Mikor belekezdtem a történetbe figyelmesen hallgatott és amikor vége lett akkor nem mondott semmit ezért úgy gondoltam, hogy nekem kell.
-Luke, figyelj...-Kezdtem volna.
-Kiley, elakarsz menni a pénzért? Mert ha igen akkor megértem és én is veled mehetnék, hogy vigyázzak rád.
-Nem kell rám vigyáznod. És amúgy is nem hagyhatod itt a bandát és az egész életed, nem kérhetlek erre.
-Nem kérsz, én akarok veled menni. És a srácok is biztosan szívesen mennének Dél-Amerikába.
-Biztosan.-Mondtam, s felálltam. Oda mentem hozzá, arrébb toltam a tányérját és felültem az asztalra. Ő oda hajolt hozzám, a szánk összeért és forró csókba gabalyodott nyelvünk. Talán apa most már kikerül végleg a képből és tényleg olyan lesz mintha nem is lenne. De attól még az apám és valamikor szerettem is. Talán hiba, talán nem, hogy reménykedek egy normális életben. Luke reményt adott és minden rosszat elfelejtetett velem. Ajkaink elváltak egymástól én pedig leszálltam az asztalról.
-Beszélnem kell a bátyámmal. Elmondom neki ezt az egészet. Tudnia kell.
-Oké. De én megyek.-Állt fel és egy puszit lehelt ajkaimra. Nem bántam volna ha megint heves csókká fajul ez az apró gesztus de hát mennie kellett nekem meg felhívnom Jayt.
-Szia.-Köszönt.
-Szia.-Mondtam én is és bambán utána mosolyogtam. Felkapta a dzsekijét és kisétált. Én pedig a telefonomat fogva hátra dobtam magam az ágyon.

Luke Hemmings

 

 

-Nem ebben egyeztünk meg.-Mondta a hang a vonal túloldalán.
-Most nincs hozzá kedvem Natasha.
-Ó, ez csak ócska duma. Azt mondtam nem baj ha másokkal is összefekszel, de ha én akarlak akkor jössz és megbaszol.-Mondta, dühösen kényes hangján.
-Tíz perc és ott vagyok.-Mondtam idegesen és lenyomtam a telefont.  Beszálltam a kocsiba és azonnal Nathasa háza felé vettem az irányt. Oda érve láttam, hogy ő  már a teraszon áll egy szál köntösben. Fekete haja lágyan hullámosan hullott a mellére. Vörös rúzs égett az ajkán és alig várhatta már, hogy oda érjek. A gazdag hotel örökösnő háza hatalmas volt. El is lehetett volna benne tévedni. Felvezetett a hálószobájába, belépve az ajtón azonnal becsapta azt és neki nyomott. Ledobta magáról a piros köntös és megláttam alatta a szexi vörös fehérneműt. A testünk egymásnak préselődött és minden érzelem nélkül elkezdtük falni egymást. Ez nem olyan volt mint Kileyval ez üres volt, lényegtelen. De ha ő megtudta volna neki biztos nem lett volna semmiség. Akkor miért tettem ezt? Nem tudom Natashát már régebb óta ismerem mint Kileyt és nekünk ez volt a szokásunk, baszunk és vége. Tudta, hogy nekem van valakim és én is, hogy neki is. Ha pontosabban akarok fogalmazni több valaki. Nekem is volt sok mindenkim. Régen virágról virágra szálltam, mielőtt megismertem Kileyt. De olyan sok a titok. Ő megpróbál velem őszinte lenni, de ha én elmondanám az igazat tuti nem akarna többé még látni se. Így hát marad a hazugság. Nekem már csak ez maradt. Ezt osztotta gép. Nem mintha nem tudnék változtatni ha akarnék de talán nem is akarok.

1 óra múlva elhagytam Natasha házát és egyből haza felé vettem az irányt. Otthon belépve az ajtón egyből megpillantottam a srácokat és persze Stellát Mikey új barátnőjét.
-Szisztok.-Köszöntem nekik.
-Nahát, téged is lehet látni?!-Kezdte rögtön Ashton és egyből megölelt.
-Sajnálom srácok. Sok volt a dolgom.
-Ja sok dolgod volt Kileyval.-Mondta Mike.
-Neked is szia.-Mondtam neki.
-Hellóbelló.-Köszönt vissza csajos hangon.Ekkor vettem észre, hogy Calum nincs itt.
-Cal?
-A csajával van.-Mondta Ash.
-A titokzatos csajával.-Mondta Michael.
-Amúgy képzeld Luke azt mondta a menedzserünk, hogy kapunk egy kis szünetet.-Kezdte Ashton.
-Egy hónapot pontosabban.-Vágta rá rögtön a színes hajú barátom.
-Ez remek.
-És mit akartok csinálni?-Kérdezte Stella Kiley legjobb barátnője.
-Mit szólnátok Dél-Amerikához?-Tettem fel a kérdést.

A találkozás

Sziasztok! Eldöntöttem, hogy nem fogok ígérgetni mert sosem tudom betartani. Majd lesz új rész ha megírtam és feltettem. De tényleg nagyon sajnálom, hogy nem hoztam előbb pedig mondtam, hogy így lesz.  Nincs túl sok időm és ihletem se volt most. De itt van és nézzétek el a rövidséget. A következő  remélhetőleg hosszabb lesz. Addig is jó olvasást és ha tetszett írj kommentet vagy iratkozz fel! Annak pedig nagyon köszönöm akik megtették, imádlak titeket <3.

Puszcsi  Fany:)

 11. rész: A találkozás

Éjszaka rendesen kivert a víz. Olyan melegem volt de ha kitakaróztam fáztam. Mostanában nagyon ritkán fordult elő, hogy nyugodtan aludtam. De mikor a kezemmel magam mellé nyúltam és észrevettem, hogy Luke még mindig ott fekszik mellettem gyorsan elöntött nyugalom. Mellé bújtam és szorosan átöleltem. Nem ébredt fel de olyan jól esett a közelsége. Ez az áldott állapot hamar elmúlt ugyanis meghallottam valami zajt a konyha felől. Lassan kimásztam az ágyból és a hang irányába indultam. Felkapcsoltam a lámpát és hirtelen megláttam őt.
-Apa.-A nevét olyan megvetéssel és gyűlölettel préseltem ki a számon, hogy nem lehetett volna nem észrevenni.
-Kiley, kicsim!-Hirtelen megörült és felém közeledett én pedig feltartottam a kezem.
-Ne, ne gyere közelebb! Hogy jutottál be ide?-Utasítottam apámat.
-Mi a bajod drágám?
-Hogy nekem mi a bajom?-Emeltem fel a hangom nem is foglalkozva a szobában alvó sráccal.-Tudom mit tettél, láttam amikor megölted azt a férfit!
-Kiley...
-...ne! Nem tudom minek jöttél ide vagy mit akarsz de most jobb lesz ha mész!
-Jól van ha így állunk. Azt hiszed mindent tudsz de te csak egy buta kislány vagy. Nem értheted ezt.
-Akkor ha ilyen tudatlan vagyok világosíts fel kérlek!
-Nem fogom elmondani, hogy mit miért tettem mert azzal csak bajba sodornálak. De tanácsot adhatok. Jól válogasd meg a barátaid meg a barátaid mert sosem tudod, hogy ki mutatja az igazi arcát.
-Ó, hát erre te vagy a legtökéletesebb példa.
-Ja és vigyázz azzal a fiúval.
-Milyen fiúval?
-Kiley, kicsim-kezdte, az én kérdésemet figyelmen kívül hagyva-ígérem nem foglak többet zavarni, eltűnök mintha nem is léteztem volna soha neked pedig lehet egy normális életed.
-Mit értesz te a normálison?
-Nélkülem az FBI nélkül a barátaiddal. Járhatsz egyetemre, beutazhatod a világot családod lehet és boldogan megöregedhetsz.
-És ha én nem ezt akarom. Meg ha akarnám is, semmi pénzem nincsen.
-Egy széfben van minden pénzem, egy szigeten. Muszáj volt elrejtenem, nem tehettem mást.
-És mégis mit kéne csinálnom?
-A sziget Dél-Amerika közelében van. Úgy hívják..., menj el oda keresd Omart ő majd segít neked. Itt a széf kódja-átnyújtott egy papírfecnit rajta számokkal.
-Mi van ha nem kell nekem a pénzed?-kérdeztem.
-A döntés csak is rajtad a Kiley.-Közelebb jött lehajolt hozzám és megpuszilta a homlokom.-Vigyázz magadra.-Mondta és ezzel el is sétált. A sötétben azért halottam az ajtó nyitódását és záródását de ennyi. Ott álltam mezítláb a hideg konyha padlón és meredtem magam elé. Pár perc a lámpa is eloltódott ugyanis mozgás érzékelős és a levegő járását nem tudta érzékelni. Majd a vaksötétben vissza sétáltam a szobába, merev tekintettel befeküdtem az ágyba és a Lukeval ellenkező irányba fordultam. Az ablakon keresztül  beszűrődő fényeket néztem és gondolkoztam. Apa sosem volt valami bőbeszédű de ezek az apróbb kis utalásai az őrületbe kergettek."Jól válogasd meg a barátaid", "vigyázz azzal a fiúval". Mégis mit jelenthetnek ezek. Egész éjszaka nem tudtam aludni, annyi kérdés kavargott a fejemben. De mikor végre álomba merültem rossz szájízzel aludtam el.

2 nap

Sziasztok! A sok kihagyás miatt most hamarabb jelentkezem! Ez a rész nem lett a legjobb, kicsit unalmasra sikeredett de remélhetőleg olvasható. A későbbiekben megpróbálok visszatérni ahhoz, hogy péntekenként hozzám a részeket. Hát majd meglátjuk, hogy sikerül! :) Addig is jó olvasást és jó hétvégét nektek!

Puszcsi Fany:)!!!

10.rész: 2 nap

2 nap. Ennyi telt el azóta az ominózus este óta, amikor az apám a szemem láttára lelőtt egy férfit akinek történetesen van egy lánya is. Egy lánya akit sok sérelem ért az elmúlt években. Egy lány aki még csak 16 éves, de már bántalmazták szexuálisan, leszúrták, csúfolták depressziós lett és még vagdosni is elkezdte magát. Drogozott, cigizett és alkoholizált a sérelmei fizikailag és szellemileg is súlyosak. Nem tudom, hogy bírta eddig. Jay a bátyám elhatározta, hogy vigyáz rá, megvédi és gondját viseli. Ebben segít neki az először kicsit tartózkodó barátnője Emily.

 És hogy mi van velem? Mi van Luke-val? Nem tudom. A partin végül megtaláltuk egymást de azt mondta haza kell mennie és azóta nem is beszéltünk. Gondoltam felhívom, de hát ha nem akar tőlem semmit! Azt sem tudom meddig maradunk itt. Én még mindig a kis hotelszobámban savanyodok, egész nap pizsamában. Az életemen már vagy százszor átfutottam. Mit ronthattam el? Mikor vett minden ilyen kaotikus fordulatot? Talán már az életemnek sincs értelme? Mégis mitévő lehetnék? New Yorkba a szülővárosomba vissza nem mehetek, üldöznek mert azt hiszik apával vagyunk és körözést adtak ki ellenem és Jay ellen. Itt meg nem akarok maradni. Alig vagyok itt de már így is túl sok a rossz emlék. Ebben a pár napban próbáltam tisztázni magamban az érzéseimet Luke iránt de csak nem tudtam eldönteni mit akarok. Nem akarom veszélybe sodorni. Nem akarom, hogy miattam áldozatod kelljen hoznia. De ha soha többet nem láthatnám abba meg belepusztulnék. Mégis ez tűnik helyesnek.

Hirtelen kopogásra lettem figyelmes. Lassan, lusta mozdulatokkal felálltam a bevetetlen ágyról és az ajtóhoz vánszorogtam. Először még a gombos kilincset sem tudtam elfordítani, de nagy nehezen megoldottam az nagy fehér hotelszoba ajtó kinyitását. Ledermedtem, ez az Ausztráliai "nyaralásom" óta sokszor előfordult. Luke állt ott előttem egy Nirvanás pólóban és egy szakadt fekete cső farmerben. Én pedig arra gondoltam, hogy hogy nézhetek ki. Kinyúlt pizsama kócos haj, karikás kisírt szemek és piros orr. Ez amiatt lehetett, hogy mostanában sokszor itattam az egereket. A szőke fiú az ajkát szívogatta és hátratett kezekkel állt előttem. Az  az a szexi piercing amit úgy imádtam ott virított az ajkába szúrva, és nem tudtam elkerülni, hogy ne bámuljam. Ő olyan tökéletesnek tűnt az én tökéletlenségem mellett.

-Szia.-Köszönt végül én meg azt sem tudtam mit mondjak ezért inkább ki se nyitottam a számat.

-Bejöhetek?-Kérdezte én pedig kis fáziskéséssel de kapcsoltam és félre álltam az ajtóból, hogy be tudjon jönni.

-Bocsi a kupi miatt csak nem volt időm rendet rakni.-Oké ez nem igaz, de neki nem kell tudnia.

-Aha.- Adott egy egyszerű választ.

-Hogy vannak a többiek?-Lehet, ez a kérdés nem ide illik, de Stelláról az elvileg legjobb barátnőmről már napok óta nem halottam és a többiekre is kíváncsi voltam.

-Hát, a barátnőd meg Mikey jól megvannak egymással. Ashtonnak van egy új csaja "elvileg", de még senki sem láttam. Calum meg csak Calum. Távolról figyeli az eseményeket.-Ha már barátoknál tarunk Kyle-ról sem halottam semmit. Lehet ő is azt hiszi, hogy egy ócska kis bűnöző vagyok. De ha tudná...

-Miért jöttél Luke?-Sóhajtottam majd tettem fel a kérdést.

-Látni akartalak.

-Én is, de te eltűntél.

-Gondoltam egyedül akarsz lenni, mármint a történtek után.-Milyen történtek? Elmondtam volna neki? Mert nagyon nem rémlik. A meglepettségem szerintem az arcomra is kiült mert felhúzta a szemöldökét és úgy nézett rám mintha hülye lennék.Talán az is vagyok, talán nem.

-Tudod a lány, Amanda.-Ja, hogy ő rá gondol. Igen, Amandát elmeséltem neki. Még találkoztak is a bulin.

-Ja igen persze, ha azért jöttél mert róla akarsz beszélni ne engem...

-...nem akarok beszélgetni.-Folytattam volna de ő közbe szólt ami nagyon a szokásává vált.

-Akkor mit akarsz csi...-Most vészesen közel jött, belelélegzett az arcomba. A cigi és menta szagú lehelete melengette az arcom. Felemeltem a tekintetem, hogy egymás szemébe nézhessünk. Lábujj hegyre kellett állnom, ha elakartam érni. Majd egyre közelebb és közelebb jött. Tudtam mit akar de mégis lefagytam. Ajka az enyémet érintette. Olyan finom volt olyan könnyed a csókja, hogy úgy éreztem elszállok. A mennyekbe érzetem magam még ha először le is blokkoltam és vissza sem akartam csókolni. Ez csak egy pillanat volt. Mikor a szája elengedte az enyémet zihálva vettem a levegőt. Utána újra egymásra találtak ajkaink, de ez más volt. Sokkal éhesebb, sokkal mohóbb. Majd az ágyra döntött és leszorította a kezemet mozdulni se tudtam. Fájt ahogy rám nehezedett de nem bántam. Lehúztam róla a pólóját utána ő rólam. A bőre melege égetett. Olyan volt mintha tüzelne a testem minden porcikája ott ahol érint. Most már tudtam, akarom, vágyom rá. Még vadabbul csókoltam, annyira hogy még az ajkát is elharaptam, amiből vörös folyadék buggyant elő. A számban éreztem, a fémes lét és teljesen elborította az agyam. Úgy tűnt őt egy csöppet sem érdekelte a fájdalom ettől csak még szexibb lett az egész. Tudtam, hogy ez nem helyes. Nem szabadna ezt tennünk. Ez az intimitás egymáshoz köt minket és nem fogom tudni elengedni ha kell. Remegő ujjaimmal kerestem nadrágja cipzárját, mikor meglett megpróbáltam lerángatni de becsípte az ujjamat. Végre meglett és ő segített letolni a fekete szakadt farmert majd az enyém következett. Fehérneműben feküdtünk egymáson most már mindenét éreztem. Beletúrtam a hajába és felrántottam a fejét. Kinyitotta a szemét és a tekintetünk összeakadt. Azt akartam, hogy hagyjuk abba. Meg akartam neki mondani de nem ment. Egy szót sem bírtam kinyögni. Az álláról vér csöpögött le rám. Kicsit undorító volt a helyzet de ez még jobban felizgatott. Nem tudtam nemet mondani...

Amanda

Kedves olvasóim! Elnézést kérek a nagy kimaradásért de alig volt időm és kedvem mostanában írni de végre erőt vettem magamon és sikerült megírni ez a nagyon rövid és nagyon gagyi részt! Remélem azért a semminél jobb! Várom a kommenteket és a feliratkozókat! Pipálni se felejtsetek el!

Pusszcsi  Fany:)
 

9.rész: Amanda

 

Lassan, fájdalmasan tört rám a sötétség. Vér fémes ízét éreztem a számba, csak ekkor vettem észre, hogy a fogam teljesen a számba mélyedt. Fájt, fájt amit láttam. Nem bírtam elviselni az apámról megtudott igazságot. Nem tudtam megbirkózni ezzel a sok fájdalommal. Úgy éreztem mindjárt elájulok. A szemem nagyon lassan lecsukódott és forogni kezdett velem a világ. Majd, puff. Kiestem a szekrényből. A hideg padlón feküdtem teljesen elzárva a külvilágtól. A vörös folyadék lecsorgott az államon. Nem is foglalkoztam vele. Nem érdekelt semmi. Itt akartam meghalni a  kövön egyedül. De erőt vettem magamon és kinyitottam a szemem, nem néztem mást csak a plafont. A kezemet megmozdítva beleütköztem valamibe. Valami hideg és élettelenbe. Az az ember volt az akit apám lelőtt. Sikítani akartam de egy hang sem jött ki a torkomon.

Undorodva húzódtam el mikor két kezet éreztem meg a derekamon. Valaki felhúzott én pedig kapálóztam a karjában és ki akartam szabadulni. Majd szembe fordított magával és csak ekkor láttam meg ki az.

-Jay- suttogtam a nevét és megnyugodtam, hogy ő az -Igazad volt mindenben apával kapcsolatban. Annyira sajnálom, hogy nem hittem neked.-Mondtam majd a mellkasára hajtottam a fejem.

-Semmi baj, nem tudhattad és végül is az apánk. Szeretnünk kéne.

-Szeretni? Mégis, hogy tudnám ezek után? Látni sem akarom, soha többé.

-Nyugi. Nem lesz semmi baj...-Folytatta volna de ekkor meghallottunk valamit a háta mögül. Mind a ketten a hang irányába néztünk.

-Van itt valaki.-Suttogtam a fülébe lábujjhegyen állva.

-Ssss...-Hirtelen kinyílt a fürdőszoba ajtaja. Nagy vörös hajzuhatag sápadt szeplős bőr. Egy lány volt az akin nem volt semmi ruha a fekete csipke fehérneműjén kívül. A padlóra rogyott. Nem láttam az arcát mert a haja majdnem befedte az egész testét. Jay rögtön odarohant hozzá, hogy felsegítse. Lassú léptekkel én is követtem.

-Hogy hívnak?

-Am..Am..Amanda.-A lány fel sem nézett.

-Gyere, segítek felállni.-Jay megfogta és próbálta felhúzni de Amanda megint összecsuklott. A lány betegesen vékony testét végig szeplők és hegek borították. Magas volt de olyan esetlen, hogy még magát sem tudta megtartani.

-Hol a ruhád?

-Nem...nem tudom.-Elcsukló hangja édes méz volt az ember fülének.

-Kiley, keress neki valamit!.-Úgy álltam ott mint aki megkukult, majd eszembe jutott a ruhás szekrény ahol megbújtam. Oda mentem és kinyitottam majd megláttam egy csomó begyűrt ruhát. Kivettem egy régies magas derekú nadrágot és egy kék kapucnis, cipzáros pulcsit. Segítettem neki felöltözni, majd a lift felé vettük az irányt. Beszállva Amanda hirtelen megszólalt.

-Az apám volt.

-Tessék?-Kérdezett vissza a bátyám meglepetten.

-Akit az a férfi megölt, ott a földön az én apám volt.-"Lehet, hogy családja volt emberek aki szerették ő meg csak így hidegvérrel végzett vele."

-Nagyon sajnálom.-Mondtam neki.

-Van hova menned Amanda?-Kérdezte Jay.

-Nem, nincs.

-Akkor velünk maradsz.-A lift hangos csilingeléssel állt meg majd mindannyian kiszálltunk. Lementünk a lépcsőn a nagy tömegbe. Csak egy páran nézték meg a vörös hajú lány utcai öltözékét. A gazdag, sznob, valamire való emberek között megpillantottam Emilyt aki teljesen elveszve próbált valami ismerőst keresni.

-Emily!-Érintettem meg a vállát.

-Ó, Kiley hát itt vagytok.-Furcsállva nézett a másik lányra akit Jay támogatott, de én nem foglalkoztam velük.-Hol van Luke?-Tettem fel az engem már nagyon foglalkoztató kérdést.

-Nem tudom már egy ideje nem láttam.

*Eközben*

Luke Hemmings

Itt állok Sydney egyik legdrágább hotelének padlója közebén. Szememmel Kileyt keresem de nem találom sehol. Már kezdek nagyon aggódni, mit csinálhat eddig? A gondolatmenetemet valaki megszakítja ugyanis egy kéz kapott el és húzott ki az utcára.

-Te meg mit keresel itt?-Kérdezte a középkorú férfi.-Megmondtam, tartsd távol őt tőlem és minden rossztól.

-De olyan akaratos.Mit tehettem volna?-Az ingem nyakába markolt és oda nyomott a legközelebbi falnak.

-Idefigyelj! Ha még egyszer megtudom, hogy utánam koslat. Nos -elengedett- azt az anyád és a kis eltitkolt fia fogja megbánni.

-Miért csinálja ezt a lányával?-Kérdeztem.

-Neked semmi közöd nincs a családomhoz.

-Hogy nincs? Ha jól emlékszem maga kérte, figyeljek a lányára. Meg is tettem. Közben igazán közel kerültünk egymáshoz...

Apa

Sziasztok! Meghoztam a kövi részt! Nem lett a legjobb de azért remélem tetszik! Várom a kommenteket és a feliratkozókat! A kritikát is szívesen fogadom, írjatok! Jó olvasást!

Pusszancs Fany :) 

 8.rész: Apa

 

Mikor hazaértem nagyon fáradt voltam. Fel sem fogtam, hogy meddig voltam ott. Már reggel nyolc. Hirtelen meghallottam a lift csilingelő hangját, hogy megérkeztem az emeletemre. Remegő lábakkal szállok ki. A kinézetembe bele sem merek gondolni, de most biztos nem vagyok valami szép látvány. Mikor oda érek az ajtómhoz észreveszem, hogy egy kapucnis srác támasztja azt. Amikor már mellette vagyok, felnéz és meglátom a gyönyörű szép meggyötört kék szemeit.

-Luke.-Sóhajtottam egyet.

-Azt mondták ide jöjjek, hogy nem mehetek haza. Mi folyik itt Kiley?-Ártatlanságot láttam az arcán ami kicsit meglepett.

-Ezt beszéljük meg inkább bent.-Bólintottam a fejemmel az ajtó felé. Felállt, felém magasodott és megfogta a derekam, majd közelebb húzott amivel egy kicsit meglepett.

-Luke. Mit csinálsz?-Kérdeztem.

-Ssss...Ne szólj egy szót sem.-A fejével az enyémhez hajolt majd az ajkait hozzáérintette a számhoz. Meg akart csókolni de elhúzódtam.

-Ez nem helyes.

-Lehet.-Értett egyet velem, legalább is azt hiszem.

-Bejössz?-Tettem fel a kérdést. Azzal a nézéssel nézett rám, hogy "ezt most tényleg komolyan kérdezed?" Már semmi jelét nem adta annak, hogy félne vagy nem bízna bennem. Ezek a hangulatváltozások...

Mikor kinyitottam az ajtót és végre beértünk a kicsi de otthonos hotelszobába ő egyből ledobta magát az ágyra. Én is mellé feküdtem. Már majdnem aludtam mikor megszólalt.

-Mi volt ez a mai? Meg a tegnapi? Mi volt azzal a sráccal a klubból? Ki vagy te?-Tette fel a egyre csak a kérdéseket.

-Luke, figyelj el kell mondanom valamit...-Kezdtem volna el, de...

-...Hallgatlak.-Már kicsit ingerültebbnek tűnt. Egyszer fél, egyszer engem akar máskor meg dühös. Neki is meg kéne magyarázni egy-két dolgot.

-Szóval-ültem fel és néztem a szemébe.-Azért jöttem ide mert apám meglépett az összes pénzünkkel és Jay-el magunkra maradtunk. Arról értesültünk, hogy ide jött Sydney-be de semmi nyoma nincs.

-Te..?

-Ne vágj a szavamba kérlek.Na tehát, apám az FBI-nak dolgozik, dolgozott amíg elvileg meg nem lopta őket. Én és Jay is ügynök jelöltek voltunk amíg minket is el nem kezdtek üldözni, és ami ma történt arról semmit nem tudok. Úgy tűnik apának sok elintézetlen ugye van és rossz emberek társaságába keveredett...vagy talán...-itt szünetet tartottam-...ő maga a gonosz.-Kicsit erős szó de nem tudtam mit mondani. Miután elhadartam ezt Luke-nak ő is felült, a támaszkodós helyzetéből, rám nézett majd szorosan átölelt. Alig kaptam levegőt de jól esett.-A mai jótékonysági esten elvileg ő is ott lesz és így talán elkaphatom és segíthetek ennek az Emiliónak is. De azt mondta velem kell jönnöd.

-Tudom, nekem is mondták.

-Akkor mi lesz?-Kérdeztem.

-Azt hiszem ma bulizunk.-Próbálta kicsit vidámra fogni a dolgot.

-És mi van veled?

-Velem?-Csodálkozott.

-Vagyis velünk, köztünk.-Helyesbítettem.

-Azt hiszem ez is ki kell derítenünk.-Húzta kacér vigyorra a száját. A düh a félelem elmúlt.

-És mit mondasz? Most, hogy már tudod az igazat rólam?-Bevallom féltem egy kicsit a válaszától.

-Örülök, hogy tudom az igazat. Őszintén szólva kicsit összezavarodtam. De te egy kibaszott titkos ügynök vagy, mint a filmekben. Mint James Bond, csak persze nőben.-Azt hiszem ez nagyon tetszett neki.

-Azért nem, nem vagyok olyan. Tudok sok mindent, de emellett sok rosszal is meg kell birkóznom. Nem olyan könnyű ez mint hiszed.

-Nem gondolom, hogy könnyű de szerintem te fantasztikus vagy.-Bókolt nekem.

-Nem vagyok az, csak egy egyszerű lány aki fél mert nem tudja mi vár rá, mi van a jövőben és csak a sötétben tapogatózik.

-Félsz?-Olyan aranyosan tette fel ezt a kérdést, de nem válaszoltam csak lenéztem a kezemre amit pont akkor láttam meg, hogy az ő keze fog. Fel sem tűnt eddig, olyan természetes volt.

-Ne tedd, majd én megvédelek.-Közel hajolt és végre megcsókolt én meg vissza. Mikor abba hagytuk én szólaltam meg először.

-Fél hatra kész kell lennünk.

-És mit csináljunk addig?-Kérdezte kacéran.

-Aludjunk.-Sóhajtottam és dőltem hátra az ágyon.

-Oké az rám is rám férne.-Oda feküdt mellém és az ölelésében elaludtam.

Mikor felkeltem, ő már nem volt mellettem. Lassan felültem az ágyon és körül néztem. Sehol senki. A megállapítás után felálltam és kimentem a fürdőbe. A tükörbe nézve elszörnyedtem saját magamtól. A hajam csimbókokban tapadt az izzad homlokomra. A szemem alatt sötét karikák húzódtak és mintha nem is én lettem volna. Alvás közben kivert a víz ezért most fáztam. A szobába mentem, hogy megnézzem nyitva van e az ablak de kifelé menet belebotlottam egy magas szőke srácba akin fekete kapucnis pulcsi volt.

-Szia.-Köszöntem neki egész halkan.

-Szia.-Mondta ő is.-Vissza akartam érni mielőtt felébredsz csak haza mentem a ruhámért amit felveszek az ünnepségre. Elvégre így csak nem mehetek.-Mutatott végig magán.-És hoztam kaját is, kínai. Még szerencse süti is van.-Azt a mosolyt semmivel sem lehetett volna letörölni a képéről.

-Te nem félsz Luke?-Kérdeztem elcsukló hangon. Mire sóhajtott egyet és leült a francia ágy szélére.

-Nem az van, hogy nem félek csak nem akarok rá gondolni. Most már tudom ki vagy. Nem vagyok összezavarodva. Kezd kirajzolódni a kép.

-Jó neked-leültem mellé-nekem minden kezd összekuszálódni. Más semmit sem értek.-Valami meleg csorgott le az arcomon. Könnyek.

-Ne sírj, én itt leszek melletted.-Letörölte a sós folyadékot az arcomról és csak egy puszi erejéig a szánk összeért.

-Miért voltál olyan...olyan hogy is mondjam? Bunkó a repülőn.-Féltem, hogy a szóhasználattal kicsit megbántom de nem tudtam másképp kifejezni magam.

-Csak rossz kedvem volt-egy halk sóhaj- és amikor megláttak elállt a lélegzetem, azt hittem soha többé nem látlak.

-De láthatsz.

-Igen most már tudom.-Megfogta a kezem. Olyan jól esett, meleg volt én pedig fáztam és izzadtam egyszerre. Nem akarok beteg lenni nem lehetek...Kopogás hallatszott az ajtón. Luke-val egymásra néztünk majd felálltam, odamentem és kinéztem a kukucskálón. Ez nem lehet igaz. Jay. Az ágyon ülő kimerült de boldog fiúra néztem azt sugallva a tekintetemmel, hogy ne aggódjon. Majd elfordította a zárat és kis nyikorgással kinyitottam az ajtót.

-Kiley!-Jött a hang a bátyámtól. Rögtön megölelt, boldognak tűnt. Túl boldognak. Ekkor egy másik arc bukkant fel a tesóm mögül.

-Szia!-Köszönt a barna hajú lány.

-Szia?

-Ó én Emily vagyok a bátyád...

-...A barátnőm.-Fejezte be a srác a mondatot.

-Ó csakugyan? Hát oké. Gyertek beljebb.-Álltam félre az útból. Jay hirtelen megtorpant Luke láttán.

-Úgy tűnik vendéged van.-Mondta.

-Igen, Luke. Már találkoztatok.

-Igen. Örvendek.-Ez olyan angolos, ugyanis ő angol. Én meg nem, de jó ez így. Na jó, félig én is az vagyok. Apa részéről. Amikor Jay oda ért hozzá, a "barátom" felállt és egy tettetett mosollyal, mintha tényleg örülnének, kezet fogtak.-Mit csináltok ma?

-Ma?-Kérdeztem.

-Igen.-Válaszolt Jay a szemöldökét felhúzva.

-Jótékonysági estre megyünk.-Mondta el az igazat Luke.

-Ó tényleg?-Már megint furcsán nézett rám.-Mehetünk mi is?

-Nem hiszem, hogy ez jó ötlet.

-Tényleg nem? Tényleg Kiley?-Kérdezte az idősebb Anderson.-Nem csak azért nem akarod, hogy ott legyek, legyünk-ezzel Emily-re célzott-mert apa is ott lesz? És nem akarod, hogy megtudjam találkoztál Emilióval?

-Mi Emilio? Te ismered??-Tátottam el a számat.

-Igen, és te is ismered. Ő volt régen apu legjobb barátja. Csak meglopta. Emilio pedig vissza akarja kapni ami az övé! Mikor érted meg? Az apánk nem jó ember.-Nem tudtam eldönteni mit érzek, dühöt, szégyent, meglepettséget,fájdalmat vagy mindent egybevéve. Így hát felálltam és kiviharzottam a szobából. Ki a hotelből és csak futottam és futottam.

5 óra volt mire visszamentem. Fél hatra jön Emilio értünk. A szobában már csak Luke volt. Harci öltözetben állt az ablak előtt és bámult ki rajta.

-Kiley!-Mikor meghalotta az ajtó csapódást megfordult és meglátott. Oda rohant hozzám és olyan szorosan, hogy épphogy nem fulltam meg megölelt.-Mindenki úgy aggódott érted? Merre jártál?

-Jay hol van?-Nem is figyeltem a kérdésére.

-Átment Emilyhez. Azt mondta a partin találkozunk.

-Remek.

-Neked viszont öltöznöd kéne nem gondolod?-Ránéztem és elmosolyodtam. Igaza volt. Alig volt már fél órám elkészülni és még mindig a tegnapi bulizós szerkó volt rajtam. De hamarabb összekaptam magam mint gondoltam.gyor lezuhanyoztam, majd fehér koktél ruhát vettem fel egy fehér platformos cipővel. Szőke hajam kontyba tűztem. Egy kis smink és kész is.

-Azta.-Ennyit mondott Luke miután kimentem a fürdőből. Rajta egy fekete szmoking volt. Igazán szívdöglesztő volt benne.-Gyönyörű vagy.

-Köszönöm. Te is jól nézel ki.-Ennél a mondatnál fülig ért a szám.

-Indulhatunk Milady?-Viccelődött. Kár, hogy ez a helyzet egyáltalán nem volt vicces. A karját nyújtotta én pedig átkaroltam és elindultunk. Lent már vártak minket. Beültünk a nagy fekete kocsiba és elindultunk.

Az esemény Sydney egyik legdrágább hotelében folyt. Belépve úgy éreztem magam mintha egy bálon lennék. A tekintetemmel Jayt és Emilyt kerestem, de sehol nem láttam őket. Csak egy különös fekete öltönyös alakot aki úgy cikázott a teremben mintha egy kísértet lenne. De ennek ellenére mindig a szemem előtt volt. Bár néha eltűnt egy másodpercre. Úgy döntöttem követem. Azt mondtam Luke-nak, hogy mosdóba megyek. Elindultam a széles lépcső felé ami felvezetett oda ahol a liftek voltak. Útközben neki mentem egy tálcán pezsgős poharakat kínálgató pincérnek és minden pohárban lévő alkoholos ital rám borult. Ő mentegetőzött, hogy sajnálja én is azt csináltam. De mikor megláttam, hogy a különös pasa beszáll a liftbe gyorsan oda futottam, fel a lépcsőn. Valami felé vonzott, valami megmagyarázhatatlan erő. Megvártam amíg a masina kijelzője kiírja hanyadikra ment, -25. emelet- majd megnyomtam a gombot és amikor leért én is felmentem. Ez nem egy folyosóra vitt ami televolt szobákkal hanem magába a szobába. Kódot sem kért és még csak kártya sem kellett. Ez volt a legteteje az épületnek. Egy hatalmas tető lakásban találtam magam. Beszélgetést hallottam ezért körülnéztem és bebújtam a legközelebbi ruhásszekrénybe. Nem tudtam kik vannak ott, mit csinálnak de mégsem féltem. Nem tudom miért nem. Lehet annyiszor tettem már ebben a pár napban, hogy egyszerűen már képtelen vagyok rá.

-Mondtam mi lesz ha nem azt csinálod amit mondok!-Egy nagyon ismerős hangot hallottam ezért kinéztem a kis résen a két felé nyitható ajtón keresztül. Apa. Igen ő volt ott és még egy férfi akiről nem tudom ki a csuda.

-Ne kérlek ne!-Könyörgött apámnak a másik pasi. De ő nem könyörült meg rajta. Meghúzta annak a fegyvernek a ravaszát amit épp a kezében tartott. A férfi földre rogyott. A fejébe kapta a golyót. Apa meg csak ott hagyta őt. Ja apu, hogy vagyok képes ezek után így hívni? Hogy volt képes erre? Ki tudja miket csinált még, vagy mit fog? Ezek után soha többé nem fogok tudni úgy ránézni ahogy régen. Elvesztettem az apukám. Vagy lehet csak az álarca tűnt el amit hosszú éveken keresztül hordott és megláttam az igazi énjét.

Könyörtelen, folytonos fájdalmat érzek. Már nem bírom tovább. A sötétség felemészt.Talán soha nem találom meg a fényt? A történtek után talán már soha nem leszek újra a régi? Ezek és még sok más kérdés kavarog a fejemben. Hirtelen már azt sem tudom hol vagyok. Tüzel a homlokom. Ég a szemem. Alig kapok levegőt, olyan szennyezett olyan koszos. Érzem a vér erőteljes fémes szagát. Hirtelen az ízét is érzem. Tovább gubbasztok a szekrényben. Mozdulni sem vagyok képes. Épp most láttam, apám megölt valakit. Egy élő lélegző embert. Lehet, hogy családja volt emberek akik szerették ő meg csak így hidegvérrel végzett vele. Az én apám. Jay-nek igaza volt. Ő nem az az ember akinek hittem. Már minden lélegzetvétel fáj...

Folytatás: 1 komment és 5 pipa!

Díj

Első díjam

Ez életem első díja! Nagyon szépen köszönöm Reninek!

Szabályok:

- Írd ki, hogy kitől van!
- Írj 11 dolgot magadról!
- Válaszolj 11 kérdésre!
- Írj 11 kérdést!
- Küldd tovább 11 embernek!

 

11. dolog rólam:

1. Most nagyon boldog vagyok!

2.Sok a tanulnivalóm.

3.Imádok blogot írni.

4.Egyik kedvenc városom New York.

5.Szeretek gitározni és énekelni.

6.Mindenkit szeretek aki a blogomat olvassa!

7.Imádom a 5sos-t és a Nirvanát!

8.Imádom Kurt Cobiant!

9.Amikor kicsi voltam olyan akartam lenni mint Lara Croft. (Tomb Raider)

10. Szeretek Simsezni.

11. Cukor függő vagyok!!! Cukoor!!!!!!

Válaszaim a kérdésekre:

1.Hova utaznál el szivesen és kivel? Most épp Hawaii-ra a legjobb barátnőimmel!

2.Ki számodra az álompasi? Most épp egy srác aki a sulimba járt, de azt hiszem nem fogom többet látni és persze Luke Hemmings! Meg (Bartók Béla és) Kurt Cobain! XD :D

3.Ki a kedvenc színészed? Ha mondanom kéne valakit, Adam Sandler.

4.Kivel beszéltél utoljára? Skypon a barátnőmmel de élőben apukámmal.

5.Ha egy lakatlan szigeten lennél,mihez kezdenél?  Megpróbálnám túlélni és egész nap a tengerben fürödnék. Feltéve ha nem esz meg egy cápa! :D

6.Ki a példaképed? Lea Michele, imádom!

7.Mi az életcélod? Énekesnő, színésznő szeretnék lenni. Milyen szép álom!

8.Ha sok pénzed lenne és bármit megvehetnél,mi lenne az? Bejárnám a világot és segítenék a rászorulókon.

9.Melyik az utolsó könyv amit olvastál? Bane krónikák. Mi történt Peruban?

10.Van háziállatod?Ha van,hogy hívják? Nincs, 3 éve meghalt. Polly-nak hívták és egy höri volt. :(

11.Miért kezdtél el blogolni? Mert szeretek írni és olyan nagy boldogsággal tölt el ha örömöt szerzek vele valakinek és annak is nagyon örülök ha valaki olvassa!

Kérdéseim:

1. Miért blogolsz?

2. Ha bármit megtehetnél amit csak akarsz következmények nélkül mi lenne az?

3. Ha lenne egy időgéped hova mennél vele?

4.Mit ettél utoljára?

5. Hány cm vagy?

6. Szeretsz rajzolni?

7.Kedvenc könyved?

8. Szemed színe?

9. Kedvenc sorozatod?

10. Ha belebújhatnál valaki más bőrébe kié lenne az?

11. Most épp boldog vagy?

Akiknek küldöm:

Luca

Cher Brooks

Nina Cher

ChangeYourLife

Lucy Dragoneer

BoBiFa

Emilio Lopez

Sziasztok! Itt az új rész. Tudom, hogy péntekre ígértem de kicsit elcsúsztam vele. Őszintén szólva idáig gondolkoztam, hogy mit is kezdjek a történettel de azt hiszem már nagyjából összeraktam. Ehhez pedig jó olvasást kívánok!

Pusszi: Fany :) 

7.rész: Emilio Lopez

 
Egész út alatt magamnál voltam, most nem ájultam el. Nem féltem. Miért tettem volna? Csak mert pár idióta elrabolt? Nem is profik, ha azok lennének nem így csinálták volna. Luke-ért aggódtam.  Nem tudom, hogy ő mit érezhet. Nem tudom, magánál van-e. Kettőnk helyett is erősnek kell maradnom.
Az autó hirtelen megállt. Valaki megfogta az összekötözött kezem és úgy húzott ki, majd ráncigált az úton. Bevittek valahova, nem mentünk olyan sokat. Fogalmam sincs hol lehetünk, a csuklya miatt nem láttam semmit. Kicsit megbotlottam de valaki felrántott a földről.
 A karom ott ahol összekötözték az ósdi kötéllel nagyon fájt. Leültettek valahova és a következő pillanatban lehúzták a micsodát a fejemről és mindent láttam. Egy  raktárépületben voltunk, három hatalmas fekete sötétített ablakú kocsi állt benne. Valaki leszedte rólam a kötelet, de nem élvezhettem sokáig mert most a székhez kötöztek amin ültem. Láttam a szemem sarkából öt pasit beszélgetni.
-Na szóval!-Kiáltotta az egyik és csapta össze a tenyerét.
-Eresszenek el! Hagyjanak békén! ÁÁÁ...-Halottam a hangot magam mögül. Ledermedtem, tudtam kitől jött.
-Mit csináljak ezzel főnök?-Kérdezte az a csávó aki Lukot vitte attól aki az előbb megszólalt.
-Hozzunk neki egy széket! Ültesd le, majd utána gondoskodunk róla.-Mondta a "főnök. Így is tettek, majd lehúzták Luke fejéről a fekete csukját. Oda néztem és megláttam az arcát. Ő is felém fordult. Száradt vér volt az arcán, és teljesen meggyötört képet vágott.
-Kiley.-Szólalt meg halkan. A szemébe néztem és nyeltem egyet. Nem tudtam mit mondani. Mit mondhatnék?
-Kiley Anderson!-Szólalt meg ismét a főnök. Észre se vettem, hogy odajött hozzám csak akkor amikor megfogta az állam megszorította és elfordított Luke-tól. Olyan közel volt hozzám, hogy éreztem a lélegzetét és az alkoholtól meg a cigitől bűzlő leheletét. Az arcom fürkészte én pedig szemen köptem.
-Á...rohadt ribanc!-Mondta miközben a szemét törölgette. A tenyerét az arcomon éreztem ugyanis felpofozott. Luke a mellettem lévő széken, meg sem tudott szólalni ijedtében..

-Tudod, szerintem te azt képzeled magadról, hogy mindent tudsz, senki nem bánthat. De figyelmeztetlek itt nem te vagy a hercegnő és apuci sincs itt, hogy megvédjen. Szóval miért nem viselkedsz inkább úgy ahogy egy jó kislánynak kell.
-Nem vagyok jó kislány.-Ellenkeztem.
-Ó hidd el jól tudom én azt!
-Hé főnök, biztos benne, hogy neki is kell ezt hallania?-Kérdezte az egyik nagydarab, kövér fickó.
-Nem, intézzétek el!-Mondta. Az utasításra két fickó rögtön mozdult, Luke felé mentek. Elkezdték, ütni, verni A arca már teljesen eltorzult. Nem bírtam nézni.
-Elég! Vigyétek innen!- Az egyik férfi kikötözte a másik meg felkapta a vállára és elindult vele a kijárat felé. Úgy vitte mint egy hullát. Én pedig azon kaptam magam, hogy zokogok és kiabálok. A pasas megint megütött és már nagyon mérges voltam.
-Mondja el ! Mégis mit akar tőlem?- Ordítottam.
-Hogy mit akarok? Azt, hogy hozd el nekem apádat.
-De nem tudom hol van! Fogalmam sincs ! Eltűnt.-Az utolsó szónál a földet néztem, de ő nem hagyta. Odajött és felemelte a fejem, hogy egyenesen a szemébe nézzek.
-Akkor találd meg.
-Már próbáltam.
-Talán nem eléggé.-Hátat fordított, majd elindult valamiért de már csak akkor láttam meg, hogy miért amikor már visszaért. Egy szék volt a kezében, a támláját szembefordította velem és úgy ült rá.
-Tudod te mit tett velem az apád?-Nem válaszoltam ezért folytatta.
-Meglopott, 10 millió dollárral. Vissza akarom szerezni tőle. Vissza fogom, és te segíteni fogsz!
-Hogy?
-Az apád egy bűnöző ugye te is tudod ezt?
-Nem, nem tudom.
-Hát, most már igen. Ha pedig úgy döntesz, hogy nem segítesz kinyírom a kis barátaid a bátyád és minden ismerősöd aki fontos neked vagy nem, az mindegy.
-Mondja hát, miben segítsek?
-Ezt a hozzáállást vártam.- Csapta össze a tenyerét és mosolygott.-Nyomoztunk egy kicsit, először azt hittük, hogy elment Ausztráliából ezért mi is tovább akartunk állni. De források szerint ma jön vissza Sydneybe és ott lesz az idei év legfontosabb jótékonysági szervezetén, hogy ellopja az adományt. Ami szintén ma lesz, este 6-tól, és te is ott leszel a kis barátoddal.
-Luke...-Suttogtam inkább magamnak.
-Pontosan Luke Hemmings minden tinilány kedvence.
-Rendben, ott leszek, de őt nem akarom belekeverni.
-Hát pedig muszáj lesz.
-Honnan tudjam, hogy megbízhatok magában? Még a nevét sem tudom!-Mondtam.
- Emilio Lopez, és nem kell megbíznod, csak tudd mi fog történni ha nem teszed a dolgod.Vigyétek ki!-Utasította a másik két emberét.-Fél hatra legyél kész.-Mondta, majd egy szőke fiatal srác leszedte rólam a szorító kötelet ami már véresre dörzsölte a kezemet. Felrángattak majd ki a nagy raktárépület hatalmas széthúzható ajtaján. Bent sötét volt azért a kinti fény bántotta a szemem annyira, hogy pár másodpercig nem láttam semmit.

Folytatás: 1 komment!

Sziasztok!

Köszönöm a megtekintéseket, kommenteket, feliratkozókat. Tudom, hogy elég gyakran hoztam a részeket (2 naponta kb.) de most nem fogok tudni mert elutazom. Szóval ezen a héten már valószínű nem lesz új rész. Talán vasárnap. De majd jelentkezem addig is:

                                                                      Pusszcsiii: Fany :)

Ájulás, Lift, Csók, Fájdalom

Sziasztok! Itt az új rész! Mi a véleményetek?

                                                               Pusszcsi Fany :) 

6.rész: Ájulás, Lift, Csók, Fájdalom

 

Teljesen ledermedtem. Csak néztem őket, ők is engem. Hirtelen kiment minden erő a lábamból és összeestem. Elejtettem a fegyvereket, gyöngén a földre roskadtam.
-Kiley!-Kiáltotta valaki de nem tudtam azonosítani, hogy kitől jött a hang. Majdnem egy percig eszméletlen voltam, az egész csak egy pillanat alatt történt. A sötétség elmúlt de még mindig szédültem.
Karok ragadtak meg és emeltek fel a földről. Erős kölni illatát éreztem. Olyan bódító és részegítő volt, hogy muszáj volt mélyen beszívnom. A srác mellkasára hajtottam a fejem, becsuktam a szemem és hagytam, hogy ki vigyen. Ki az épületből el innen messze. Elakartam menekülni, nem akartam nekik magyarázkodni. Az igazságot nem tudhatják meg, csak bajba kerülnének, azt pedig semelyikünk nem akarhatja.
-Vissza viszem a hotelbe. Ti maradjatok és élvezzétek a tuc tuc zenét és a piát.-Mondta egy hang.
Majd hirtelen a kinti szellő csapott meg. Éreztem az éjszaka illatát. Benzingőz, alkohol bűze eső és az a jellegzetes illat ami ott van minden városban. Kocsi ajtó nyitódását hallottam, majd óvatosan, figyelve rám befektetett az autó hátsó ülésére. Majd ő is beszállt, elindította a motort és ment. A szemem még mindig csukva volt, nem akartam látni.
-Kiley!-kezdett el szólongatni.-Kiley!- A szemem felrebbent, óvatosan felültem és kidugtam a fejem a két elülső ülés között.
-Luke, mit csinálsz? Hová megyünk?-Még mindig egy kicsit kába voltam.
-Jól vagy?-Kérdezte némi aggodalommal a hangjában amin kicsit meglepődtem.
-Igen...de...nem válaszoltál a kérdésemre. Förmedtem rá.
-Összeestél, én pedig vissza viszlek a hotelbe. Nem akarom, hogy bármi bajod essen.-Fordult hátra és lágyan nézett rám.
-Egész este rám sem pillantottál, nem szóltál hozzám, nem foglalkoztál velem. Erre most te viszel haza?-Vontam fel a szemöldököm.Erre nem válaszolt csak erősen koncentrálva bámulta az utat. Pár perc csend. Hátradőltem az ülésen és felsóhajtottam.
-Nem fogsz nekem válaszolni igaz?-Beletörődtem, és kifújtam a levegőt ami még a tüdőmben volt.
-Mit keresett nálad fegyver?-kérdezte végül. Erre teljesen ledermedtem, az előttünk lévő utat néztem ahogy haladtunk. Kint az utcán nem nagyon volt senki, a lámpák haloványan pislákoltak, inkább csak az autó fényszórója adta a fényt.
-Ha?-Mondta kicsit idegesen.
-Az övé volt, a pasié aki elkapott és odavonszolt.-Mondtam, bár sosem voltam jó a hazudozásban így elharaptam a szavakat és csak mormogás lett, de ő megértette.
-Mind a kettő?
-Igen.
-És, hogy került hozzád? Hogy szerezted meg?-Kérdezősködött tovább.
-Elvettem tőle...de tudod, egyáltalán nem tartozom neked magyarázattal. Nem kell elmondanom semmit.
-Szóval ismerted.-Állapította meg.
-Nem, nem ismertem.-Most már nagyon felháborodtam, hogy mondhat ilyet.
-Akkor?
-Istenem, abbahagynád ezt. Nem akarok erről beszélni, főleg veled nem.
-Jó értem, hanyagoljuk a témát.-Megint hátranézett.
-Inkább az utat nézd.-Utasítottam rá.
-Oké, oké.-Fordult az út irányába, de láttam a visszapillantó tükörben, hogy elmosolyodik. Ez nem egy aranyos vagy szexi mosoly volt. Inkább huncut és ravasz. Nem akartam foglalkozni vele, akármilyen dögös is volt az , hogy elérhetetlennek tette magát, nem érdekelt. Legalábbis nem akartam, hogy érdekeljen. Az autó hirtelen megállt, elfordította majd kihúzta a kulcsot a nyílásból. A hátsó ajtóhoz sietett és kinyitotta azt. Megpróbált felvenni de nem hagytam neki.
-Megy egyedül is.-Mondtam majd kipattantam, de túl gyors voltam és kicsit megingott a lábam. Megfogta a karomra, megtartott.
-Biztos?-Nevetett.
-Igen.-Kirántottam a kezem az övéből, megigazítottam a ruhám és az ajtó felé vettem az irányt. Majd hátranéztem és láttam, hogy ő ott áll lehajtott fejjel és zsebre dugott kézzel. Nem ült vissza a kocsiba és engem sem követett.
-Fel akarsz jönni?-tettem fel a kérdést.-Erre ő csak mosolygott és utánam jött. Beérve az aulába a recepcióson kívül senki nem volt. Haláli csend. Csak a lámpák világítottak erősen. A lift felé vettük az irányt, ő megnyomta a gombot és vártunk. A lift egy halk csilingeléssel állt meg.Kinyílt a nagy fém ajtó és beszálltunk. Előbb én mert ő a férfi és előre engedett. A gépezetbe már nem volt olyan emberke aki megnyomta a gombot vagy kinyitotta az ajtót mint például a Micsoda nő című filmben. A kilencedik emelet gombjára tettem az ujjam. Elindult és vártunk, de ekkor valahol az ötödik és a hatodik között a masina hirtelen megállt és a lámpa is kialudt de az csak egy pillanatra.
-Remek!-Morgolódott magában Luke.
-Hát igen, így muszáj lesz a társaságomban töltened némi időt, meg ha a gondolattól is undorodsz.-Mondtam az ajtót bámulva inkább csak magamnak.
-Mi?-Állt elém és nézett a szemembe.-Honnan veszed, hogy nem szeretek veled lenni?-A tekintete őszinte kíváncsiságról árulkodott. Apa munkája és amiatt ami a családunk körül történt -történik- megtanultam hogyan olvassak az emberekből. De őt egyszerűen nem értem, kiismerhetetlen. Valamikor észre sem vesz, vagy látványosan undorodik tőlem néha meg ilyen, kedves kíváncsi, őszinte. Nem mintha annyira ismerném, de ezek a hangulatingadozások!
-Igaz, sajnálom.-Mondtam majd a lift oldalának dőlve lecsúsztam a földre. Csak meredtem magam elé.
-Hé biztos jól vagy?-Ült le mellém és az arcomat fürkészte azokkal a gyönyörű szép tengerkék szemével. Hirtelen a nyakamhoz kaptam mintha ott lenne az ugyan olyan színű medál a nyakamban.Egy pillanatra elfelejtettem, hogy levettem. Rosszul éreztem magam amikor nem volt rajtam. Mindig anyát juttatta eszembe, mintha ott lenne velem.
-Anya.- Súgtam magam elé olyan halkan, hogy én sem voltam biztos abban amit mondtam.
-Tessék?-Úgy tűnik ő meghallotta.
-Hiányzik.-Leheltem a szót, a sírás kerülgetett de nem akartam előtte itatni az egereket. Minden erőmmel próbáltam visszatartani a könnyeim. Most szerencsére sikerült, csak az arcom torzult fájdalmassá.
-Mesélj róla.-Mondta.-Mi történt vele?
-Meghalt. Rákban. Agydaganata volt.-Válaszoltam a kérdésére leszegezett fejjel. Ismét a könnyeimmel küszködtem. Ezt ő is észre vette így témát váltott.
-És szóval...te meg a bátyád és az apukád...-Az utolsó szót már nagyon halkan mondta.-New Yorkban éltek? Mindig ott éltetek?
-Én igen, mármint most Brooklyn-ban. Vagy ebben a hotelben már én magam sem tudom. Jay és apa London-ban születtek. Apu teljesen angol. Én már Manhetten-ben születtem, de anyukámnak magyar és francia felmenői vannak.
-Értem, hát én teljesen Ausztrál vagyok.-Felnéztem és láttam, hogy mosolyog.-Nem akarsz a mai estéről beszélni?
-Nem.-Jelentettem ki. -Semmi kedvem hozzá.
-Oké, nem tudom mi van a családoddal vagy veled de őszintén szólva nem akarok belekeveredni.-Na tessék és már megint ez a bunkó stílus. Egyszerűen nem tudom követni.
-Tay...Taylor ő a ba...barátnőd?-Dadogtam remegő ajkakkal.
-Hogy mi van?-Akadt ki.-Barátnőm? Na ne. Dehogy is.-Rázta a fejét. A válaszon pedig kicsit meglepődtem.-Remélem ő sem gondol rám úgy, együtt voltunk néhányszor. Tudod úgy az ágyban, de ennyi. Nem akarok tőle semmit. Jobb lesz ha erre hamar rájön.
-Értem.
-Mi van veled?
-Ezt, hogy érted? Semmi. Mi lenne?
-Nem úgy értem. Van pasid?
-Nekem? Pasim?-Megráztam a fejem ezzel hangsúlyozva, hogy nincs.
-Az jó. Ennek örülök.
-Mégis miért?- Néztem nagyot a kérdésére.
-Mert így megtehetem ezt.-Nagyon közel hajolt hozzám. Az arcomon éreztem a leheletét. Halottam minden egyes lélegzet vételét, ahogy résnyire nyitotta a száját. Azt a jellegzetes illatát, meg a felgyorsult szívverését. Mindenét éreztem. Felemelte a kezét, hogy végig simítson az arcomon. Még közelebb hajolt, meg akart csókolni, de én elfordítottam a fejem. Majd vissza azzal a reménnyel, hogy ő már elhúzódott. Kiderült, tévedtem. Az ajkamba haraptam, megbolondított, nem bírtam, hogy ne tapasszam az ajkaim az övére. Amikor végre megtörtént nem akartam elengedni, soha többé. Szívesen eggyé váltam volna vele, hogy ne létezhessek nélküle. Nem gondoltam volna, hogy egy csók ilyen hatást vált ki belőlem, ilyen még sosem volt, teljes az extázis. A nyelvünk tüzes harcba kezdett. A szája íze mámorító volt. Még többet akartam belőle mint valami drogból de minél többet kaptam annál jobban kellett. Magamon is meglepődtem. Tényleg ennyire tetszene? Tényleg ennyire felizgatna? Nem hittem el. A pólója alá nyúltam, érezni akartam a bőrét. Ahol megérintettem ott égetett. Egyre jobban kezdtünk belejönni mikor ő vetett véget a nagy "csatánk". Ekkor a lift hitelen elindult, lihegve ültünk a padlón a masina megállt a kilencediken feltápászkodtam  és kiszálltam, ő a liftben maradt.
-Nem akarsz bejönni?-Közben ő is felállt.
-Bemehetek?-Bólintottam egy nagy mosolykeretében mire ő is elmosolyodott. Kilépett az ajtó mögül oda jött hozzám és megfogta a derekam. Majd a nyelveink újabb harcba kezdtek, neki nyomott a falnak, hozzám préselte a testét és én hallottam a pulzusát. Elhúztam a fejem majd a hotel szobám a mellettünk lévő ajtótól eggyel odébb mutattam.
-Be kéne mennünk.-Mondtam. Ő megfogta a kezem és oda húzott. Remegő kézzel húztam végig a kártyát a lehúzón. Ő belökte azt és engem is rajta. Beérve nagy sötétség fogadott. De azt láttam ahogy ledobja a kabátját ami eddig a kezében volt. Majd újra nekem préselődött, lelökött az ágyra és úgy csókolgatott. Lejjebb a nyakamnál és a mellemnél, mire én felnyögtem egyet. Utána visszatért a számhoz. Sós folyadék ízét éreztem, nem tudtam, hogy az ő vagy az én vérem, de őszintén szólva nem is érdekelt. Felült a combomon és engem is felhúzott. Most olyan gyöngének még is erőteljesnek, tüzesnek látszott. De őszinte volt, most nem adhatta a megkaphatatlant vagy azt a srácot akit semmi és senki sem érdekel. Itt köztünk nem játszhatta meg magát, ledöntöttem azt a falat amit a repülőn felhúzott. Bár a srác úgy csókolt úgy érintett mintha az első találkozásunk óta csak erre vágyott volna. Felnyúlt a hátamhoz és melltartó kapcsom keresgélte, próbálta kikapcsolni mikor hirtelen rám esett. Egy éles sikolyt hallottam, aztán rájöttem, hogy  az enyém. Ahogy a fejéhez nyúltam véres lett a kezem. Egy újabb sikoly. Két kéz megragadta a fiú fejét és egy fekete csuklyát húzott rá, aztán én következtem. Kivonszoltak a szobából, kapálóztam és rugdostam. Nem volt nálam semmi amivel megvédhettem volna a magam. A kezeim összekötözték, és a sokktól nem is tudtam volna semmit sem tenni. Miért kell ma mindenkinek ezt csinálnia? Nem is voltam benne biztos, hogy a diszkós eset ma történt mivel az idővel egyáltalán nem voltam tisztában. Nem tudom, mennyi időt tölthettünk a liftben vagy, hogy mikor jöttünk el a buliból. De egyet tudtam. Nagyon aggódtam Luke-ért. Neki ehhez semmi köze nem csinált semmit. Gyenge voltam, még a balesetből sem gyógyultam fel teljesen. Ugyan a lábamról levették a gipszet de még mindig rajta volt egy kötés. Nagyon fájt. A törés beforrt, de még nem volt tökéletes. A fejem is rettentően fájt, az autó szerencsétlenség óta minden nap. De most ez mind hidegen hagyott. Csak őt ne bántsák.

Sziasztok!

Köszönöm a több mint 600 oldal megtekintést! Bár azért remélem lesz ez több is! De addig is várom a komikat és a feliratkozókat. Remélem azért nem olyan szörnyű ez a blogocska, és valakinek elnyerte a tetszését. A kinézete szerintem folyamatosan változni fog, ugyanis folyton próbálom jobbá tenni valahogy és néha sikerül néha nem, de próbálkozni fogok. Az új részt holnap vagy holnap után hozom attól függ mikor jön az ihlet és mikor lesz kedvem írni!

                                                                                                  

                                                                                                      Addig is puszi: Fany :)

Lebukás

  Sziasztok! Itt az új rész! Nem lett valami jó, de azért jó olvasást! Ha tetszik kommentelj vagy iratkozz fel!

                                                                                               puszi Fany :)

 5.rész: Lebukás

 

1 hét múlva

Egy hét telt el azóta, hogy be jött hozzám a kórházba a 5 Seconds of Summer. Azóta csak annyit tudok róluk , hogy koncerteznek , interjút adnak és Stell folyton velük van. Kyle-t is kiengedték már  , de az anyja azonnal hazarendelte, még találkozni se tudtunk. Én pedig egy hotel szobába ülök már jó pár napja, azelőtt meg a kórteremben unatkoztam. Hogy mi van apuval? Semmi , nem tudok róla az égvilágon semmit. Jay elment keresni, azt mondta én nem mehetek. Szuper feleslegesen jöttem ide.

A gondolat menetemből a telefonom csörgése zökkentett ki.

-Haló?-Vettem fel.

-Szia, csajszi!-Köszöntött Stella. Úgy hallom nagyon jól érezheti magát.-Mizu? Mit csinálsz?

-Szerinted?-Válaszoltam kicsit komoran.-TV-zek.

-Na akkor ma ki kell mozdulnod egy kicsit. A srácokkal elmegyünk egy szórakozóhelyre ami most nyílt, és kötelező jönnöd.

-Jól van, megyek.

-Remek 8-ra érted megyünk. Puszi

-Puszi-mondtam furcsálva, majd lenyomtam a telefonom. Hátradőltem az ágyon és elmosolyogtam magam. Valamiért örültem. Talán annak, hogy kimozdulhatok vagy azért mert láthatom Luke-ot. De ez olyan lehetetlennek tűnt nekem ezért a boldogságot az előbbinek tudtam be. 

A telefon híváskor délután kettő volt. Most 6 óra van. Elmentem lezuhanyozni. Beléptem a zuhanykabinba megnyitottam a csapot és forró vizet engedtem magamra. Égette a bőrömet, de otthon nincs ilyen. Ritkán fürödhettem meleg vízzel így most kiélveztem. Hajat, fogat és arcot is mostam. Felöltöztem, egy fekete rövidnadrágos ruhát választottam, mellé egy arany merevített nyakláncot és egy bokacsizmát. A magassarkúkat nem szeretem , kényelmetlen és futni se tudnék bennük ha lenne valami gond. Stella ezzel ellentétben előszeretettel viselte. Az egyetlen gondja az volt , hogy szerinte túl magas azokban a cipőkben. Pedig szerintem nagyon jól néz ki. Nálam mindenesetre jobban.

Ő volt régen is mindig a szép aranyos kislány én pedig az voltam aki a fiúkkal játszott és folyton összepiszkolta a tenyerét és a ruháit. Stell mostanra viszont megváltozott, a szülei nagyon kiakadtak ezen az emós külsőn bár szerintem neki ez is jól áll. Az órámra néztem és megláttam, hogy fél nyolc. Gyors feldobtam egy kis sminket, a hajam a mosás után megszáradt a vállamon és kicsit behullámosodott , tetszett ezért úgy hagytam. 8 óra és szólt a telefonom , hogy mennyek le. Felkaptam a fekete bőrdzsekim és táskám, lekapcsoltam a lámpákat, bezártam az ajtót és mentem.

Kiérve az ajtón megpillantottam egy fekete Range Rovert amit négy fiú támasztott. Mike épp Stellával csókolózott. De valami nem stimmelt, nem öten voltam hanem hatan. Luke mellkasának dőlve ott volt egy gyönyörű szőke lány. Minden tökéletes volt rajta, a haja a ruhája az arca, sminkje. Kicsit idősebbnek tűnt mint a fiúk de attól még rettentő szép.

-Sziasztok!-Mentem oda hozzájuk.

-Szia!-Köszöntek a fiúk és Stella egyszerre. A másik lány rám nézett és elundorodott.

-Mehetünk ?-Kérdezte Mikey. Mind beültünk a kocsiba, Ashton vezetett és a diszkó felé vettük az irányt.

Odaérve kiszálltunk a kocsiból és megpillantottuk a szórakozóhelyet. Még ide is hallatszott a zene, mindenhol fények, már a bejárati ajtó előtt is . Beérve ugyanezek csak hangosabban és színesebben. Nagyon sok ember volt . Simán elveszthettük volna egymást. Felmentünk egy csigalépcsőn. A felső rész egy fél emelet volt. Láttuk onnan a lent táncoló embereket. Ahogy leültünk Stell a másik színes hajú ölébe vágódott. Mellettem Ashton, velem szemben Mike-ék mellette Calum, és Luke az ölében a szőke lánnyal.

-Még be sem mutatkoztam.- Szóltam a szőke szépségnek. Erre mindenki rám meredt. Majd kinyújtottam neki a kezem de nem fogadta el.-Kiley Anderson vagyok.

-Taylor Green.-Mondta és vissza fordult Luke-hoz. A fiú egyáltalán nem foglalkozott velem, még rám sem nézett, egyszer sem. Valahol rosszul esett de ezt az érzést elnyomtam magamban.

-Megyek hozok valamit inni.-Állt fel Ash.-Mit kértek?-Mindenki elmondta erre nagy meglepetésemre Taylor felállt és közölte, hogy ő is megy. Majd Stell rám nézett, hogy én is menjek velük.Ezért felálltam és követtem őket.

-Te meg mit akarsz?-Kérdezte a lány.

-Segítek.

-Köszönöm.-Mondta a fiú. Egymás mellett haladtunk mikor egy kéz kinyúlt értem és elkapta a nyakamat. Vergődtem , ütöttem de erősebb volt, legalább is azt hitte. Egy kis sötét folyosóra tértünk. Egyre csak szorított. Felhúztam a lábam és megrúgtam egy kényes ponton. Erre lazított én pedig kibújtam a kezei közül és bemutattam rajta a karate tudásom. Szerencsére egy hónapja meglett a fekete övem így nem volt fölényben ellenem. De hirtelen előrántott valami kicsi feketét. Egy fegyvert.

-Mi van FBI-os csaj? Meglepődtél.-Most először szólalt meg és egy fénycsóvában megláttam az arcát. Nem ismertem de volt tippem arról, hogy kinek az embere lehet.

A fejemnek szegezte a fegyvert egyre közelebb jött én meg egy rúgással kirúgtam a kezéből a kis fekete vas szerkezetet. Felkaptam és a combomon felhelyezett pántból kikaptam az enyémet, és mind a kettőt rátartottam.

-Mi a fr*nc ez?-A hang irányába fordultunk mindketten. A srác kicsit meglepődött persze én is mert Taylor állt az ajtóban ami a táncoló izzadt részeg emberekhez vezetett vissza.

-Ne keresd apádat, nem kíváncsi rád.-Mondta a pasi és elkezdett hátrálni az ablak felé ami tulajdonképpen egy sötétített üvegfal volt. Egyre csak közeledett hozzá a végén pedig kiugrott ezzel betörve azt. Nem aggódtam ugyanis a földszinten voltunk. Taylorra néztem és láttam, hogy nagyon megijedt. Értetlenül figyelt  és rázta a fejét.

Nem tudtam mit mondani, de ekkor hirtelen észrevettem, hogy a srácok és Stell a hata mögött állnak, az én kezemben pedig még mindig ott volt a két fegyver.