Sziasztok!

Köszönöm a megtekintéseket, kommenteket, feliratkozókat. Tudom, hogy elég gyakran hoztam a részeket (2 naponta kb.) de most nem fogok tudni mert elutazom. Szóval ezen a héten már valószínű nem lesz új rész. Talán vasárnap. De majd jelentkezem addig is:

                                                                      Pusszcsiii: Fany :)

Ájulás, Lift, Csók, Fájdalom

Sziasztok! Itt az új rész! Mi a véleményetek?

                                                               Pusszcsi Fany :) 

6.rész: Ájulás, Lift, Csók, Fájdalom

 

Teljesen ledermedtem. Csak néztem őket, ők is engem. Hirtelen kiment minden erő a lábamból és összeestem. Elejtettem a fegyvereket, gyöngén a földre roskadtam.
-Kiley!-Kiáltotta valaki de nem tudtam azonosítani, hogy kitől jött a hang. Majdnem egy percig eszméletlen voltam, az egész csak egy pillanat alatt történt. A sötétség elmúlt de még mindig szédültem.
Karok ragadtak meg és emeltek fel a földről. Erős kölni illatát éreztem. Olyan bódító és részegítő volt, hogy muszáj volt mélyen beszívnom. A srác mellkasára hajtottam a fejem, becsuktam a szemem és hagytam, hogy ki vigyen. Ki az épületből el innen messze. Elakartam menekülni, nem akartam nekik magyarázkodni. Az igazságot nem tudhatják meg, csak bajba kerülnének, azt pedig semelyikünk nem akarhatja.
-Vissza viszem a hotelbe. Ti maradjatok és élvezzétek a tuc tuc zenét és a piát.-Mondta egy hang.
Majd hirtelen a kinti szellő csapott meg. Éreztem az éjszaka illatát. Benzingőz, alkohol bűze eső és az a jellegzetes illat ami ott van minden városban. Kocsi ajtó nyitódását hallottam, majd óvatosan, figyelve rám befektetett az autó hátsó ülésére. Majd ő is beszállt, elindította a motort és ment. A szemem még mindig csukva volt, nem akartam látni.
-Kiley!-kezdett el szólongatni.-Kiley!- A szemem felrebbent, óvatosan felültem és kidugtam a fejem a két elülső ülés között.
-Luke, mit csinálsz? Hová megyünk?-Még mindig egy kicsit kába voltam.
-Jól vagy?-Kérdezte némi aggodalommal a hangjában amin kicsit meglepődtem.
-Igen...de...nem válaszoltál a kérdésemre. Förmedtem rá.
-Összeestél, én pedig vissza viszlek a hotelbe. Nem akarom, hogy bármi bajod essen.-Fordult hátra és lágyan nézett rám.
-Egész este rám sem pillantottál, nem szóltál hozzám, nem foglalkoztál velem. Erre most te viszel haza?-Vontam fel a szemöldököm.Erre nem válaszolt csak erősen koncentrálva bámulta az utat. Pár perc csend. Hátradőltem az ülésen és felsóhajtottam.
-Nem fogsz nekem válaszolni igaz?-Beletörődtem, és kifújtam a levegőt ami még a tüdőmben volt.
-Mit keresett nálad fegyver?-kérdezte végül. Erre teljesen ledermedtem, az előttünk lévő utat néztem ahogy haladtunk. Kint az utcán nem nagyon volt senki, a lámpák haloványan pislákoltak, inkább csak az autó fényszórója adta a fényt.
-Ha?-Mondta kicsit idegesen.
-Az övé volt, a pasié aki elkapott és odavonszolt.-Mondtam, bár sosem voltam jó a hazudozásban így elharaptam a szavakat és csak mormogás lett, de ő megértette.
-Mind a kettő?
-Igen.
-És, hogy került hozzád? Hogy szerezted meg?-Kérdezősködött tovább.
-Elvettem tőle...de tudod, egyáltalán nem tartozom neked magyarázattal. Nem kell elmondanom semmit.
-Szóval ismerted.-Állapította meg.
-Nem, nem ismertem.-Most már nagyon felháborodtam, hogy mondhat ilyet.
-Akkor?
-Istenem, abbahagynád ezt. Nem akarok erről beszélni, főleg veled nem.
-Jó értem, hanyagoljuk a témát.-Megint hátranézett.
-Inkább az utat nézd.-Utasítottam rá.
-Oké, oké.-Fordult az út irányába, de láttam a visszapillantó tükörben, hogy elmosolyodik. Ez nem egy aranyos vagy szexi mosoly volt. Inkább huncut és ravasz. Nem akartam foglalkozni vele, akármilyen dögös is volt az , hogy elérhetetlennek tette magát, nem érdekelt. Legalábbis nem akartam, hogy érdekeljen. Az autó hirtelen megállt, elfordította majd kihúzta a kulcsot a nyílásból. A hátsó ajtóhoz sietett és kinyitotta azt. Megpróbált felvenni de nem hagytam neki.
-Megy egyedül is.-Mondtam majd kipattantam, de túl gyors voltam és kicsit megingott a lábam. Megfogta a karomra, megtartott.
-Biztos?-Nevetett.
-Igen.-Kirántottam a kezem az övéből, megigazítottam a ruhám és az ajtó felé vettem az irányt. Majd hátranéztem és láttam, hogy ő ott áll lehajtott fejjel és zsebre dugott kézzel. Nem ült vissza a kocsiba és engem sem követett.
-Fel akarsz jönni?-tettem fel a kérdést.-Erre ő csak mosolygott és utánam jött. Beérve az aulába a recepcióson kívül senki nem volt. Haláli csend. Csak a lámpák világítottak erősen. A lift felé vettük az irányt, ő megnyomta a gombot és vártunk. A lift egy halk csilingeléssel állt meg.Kinyílt a nagy fém ajtó és beszálltunk. Előbb én mert ő a férfi és előre engedett. A gépezetbe már nem volt olyan emberke aki megnyomta a gombot vagy kinyitotta az ajtót mint például a Micsoda nő című filmben. A kilencedik emelet gombjára tettem az ujjam. Elindult és vártunk, de ekkor valahol az ötödik és a hatodik között a masina hirtelen megállt és a lámpa is kialudt de az csak egy pillanatra.
-Remek!-Morgolódott magában Luke.
-Hát igen, így muszáj lesz a társaságomban töltened némi időt, meg ha a gondolattól is undorodsz.-Mondtam az ajtót bámulva inkább csak magamnak.
-Mi?-Állt elém és nézett a szemembe.-Honnan veszed, hogy nem szeretek veled lenni?-A tekintete őszinte kíváncsiságról árulkodott. Apa munkája és amiatt ami a családunk körül történt -történik- megtanultam hogyan olvassak az emberekből. De őt egyszerűen nem értem, kiismerhetetlen. Valamikor észre sem vesz, vagy látványosan undorodik tőlem néha meg ilyen, kedves kíváncsi, őszinte. Nem mintha annyira ismerném, de ezek a hangulatingadozások!
-Igaz, sajnálom.-Mondtam majd a lift oldalának dőlve lecsúsztam a földre. Csak meredtem magam elé.
-Hé biztos jól vagy?-Ült le mellém és az arcomat fürkészte azokkal a gyönyörű szép tengerkék szemével. Hirtelen a nyakamhoz kaptam mintha ott lenne az ugyan olyan színű medál a nyakamban.Egy pillanatra elfelejtettem, hogy levettem. Rosszul éreztem magam amikor nem volt rajtam. Mindig anyát juttatta eszembe, mintha ott lenne velem.
-Anya.- Súgtam magam elé olyan halkan, hogy én sem voltam biztos abban amit mondtam.
-Tessék?-Úgy tűnik ő meghallotta.
-Hiányzik.-Leheltem a szót, a sírás kerülgetett de nem akartam előtte itatni az egereket. Minden erőmmel próbáltam visszatartani a könnyeim. Most szerencsére sikerült, csak az arcom torzult fájdalmassá.
-Mesélj róla.-Mondta.-Mi történt vele?
-Meghalt. Rákban. Agydaganata volt.-Válaszoltam a kérdésére leszegezett fejjel. Ismét a könnyeimmel küszködtem. Ezt ő is észre vette így témát váltott.
-És szóval...te meg a bátyád és az apukád...-Az utolsó szót már nagyon halkan mondta.-New Yorkban éltek? Mindig ott éltetek?
-Én igen, mármint most Brooklyn-ban. Vagy ebben a hotelben már én magam sem tudom. Jay és apa London-ban születtek. Apu teljesen angol. Én már Manhetten-ben születtem, de anyukámnak magyar és francia felmenői vannak.
-Értem, hát én teljesen Ausztrál vagyok.-Felnéztem és láttam, hogy mosolyog.-Nem akarsz a mai estéről beszélni?
-Nem.-Jelentettem ki. -Semmi kedvem hozzá.
-Oké, nem tudom mi van a családoddal vagy veled de őszintén szólva nem akarok belekeveredni.-Na tessék és már megint ez a bunkó stílus. Egyszerűen nem tudom követni.
-Tay...Taylor ő a ba...barátnőd?-Dadogtam remegő ajkakkal.
-Hogy mi van?-Akadt ki.-Barátnőm? Na ne. Dehogy is.-Rázta a fejét. A válaszon pedig kicsit meglepődtem.-Remélem ő sem gondol rám úgy, együtt voltunk néhányszor. Tudod úgy az ágyban, de ennyi. Nem akarok tőle semmit. Jobb lesz ha erre hamar rájön.
-Értem.
-Mi van veled?
-Ezt, hogy érted? Semmi. Mi lenne?
-Nem úgy értem. Van pasid?
-Nekem? Pasim?-Megráztam a fejem ezzel hangsúlyozva, hogy nincs.
-Az jó. Ennek örülök.
-Mégis miért?- Néztem nagyot a kérdésére.
-Mert így megtehetem ezt.-Nagyon közel hajolt hozzám. Az arcomon éreztem a leheletét. Halottam minden egyes lélegzet vételét, ahogy résnyire nyitotta a száját. Azt a jellegzetes illatát, meg a felgyorsult szívverését. Mindenét éreztem. Felemelte a kezét, hogy végig simítson az arcomon. Még közelebb hajolt, meg akart csókolni, de én elfordítottam a fejem. Majd vissza azzal a reménnyel, hogy ő már elhúzódott. Kiderült, tévedtem. Az ajkamba haraptam, megbolondított, nem bírtam, hogy ne tapasszam az ajkaim az övére. Amikor végre megtörtént nem akartam elengedni, soha többé. Szívesen eggyé váltam volna vele, hogy ne létezhessek nélküle. Nem gondoltam volna, hogy egy csók ilyen hatást vált ki belőlem, ilyen még sosem volt, teljes az extázis. A nyelvünk tüzes harcba kezdett. A szája íze mámorító volt. Még többet akartam belőle mint valami drogból de minél többet kaptam annál jobban kellett. Magamon is meglepődtem. Tényleg ennyire tetszene? Tényleg ennyire felizgatna? Nem hittem el. A pólója alá nyúltam, érezni akartam a bőrét. Ahol megérintettem ott égetett. Egyre jobban kezdtünk belejönni mikor ő vetett véget a nagy "csatánk". Ekkor a lift hitelen elindult, lihegve ültünk a padlón a masina megállt a kilencediken feltápászkodtam  és kiszálltam, ő a liftben maradt.
-Nem akarsz bejönni?-Közben ő is felállt.
-Bemehetek?-Bólintottam egy nagy mosolykeretében mire ő is elmosolyodott. Kilépett az ajtó mögül oda jött hozzám és megfogta a derekam. Majd a nyelveink újabb harcba kezdtek, neki nyomott a falnak, hozzám préselte a testét és én hallottam a pulzusát. Elhúztam a fejem majd a hotel szobám a mellettünk lévő ajtótól eggyel odébb mutattam.
-Be kéne mennünk.-Mondtam. Ő megfogta a kezem és oda húzott. Remegő kézzel húztam végig a kártyát a lehúzón. Ő belökte azt és engem is rajta. Beérve nagy sötétség fogadott. De azt láttam ahogy ledobja a kabátját ami eddig a kezében volt. Majd újra nekem préselődött, lelökött az ágyra és úgy csókolgatott. Lejjebb a nyakamnál és a mellemnél, mire én felnyögtem egyet. Utána visszatért a számhoz. Sós folyadék ízét éreztem, nem tudtam, hogy az ő vagy az én vérem, de őszintén szólva nem is érdekelt. Felült a combomon és engem is felhúzott. Most olyan gyöngének még is erőteljesnek, tüzesnek látszott. De őszinte volt, most nem adhatta a megkaphatatlant vagy azt a srácot akit semmi és senki sem érdekel. Itt köztünk nem játszhatta meg magát, ledöntöttem azt a falat amit a repülőn felhúzott. Bár a srác úgy csókolt úgy érintett mintha az első találkozásunk óta csak erre vágyott volna. Felnyúlt a hátamhoz és melltartó kapcsom keresgélte, próbálta kikapcsolni mikor hirtelen rám esett. Egy éles sikolyt hallottam, aztán rájöttem, hogy  az enyém. Ahogy a fejéhez nyúltam véres lett a kezem. Egy újabb sikoly. Két kéz megragadta a fiú fejét és egy fekete csuklyát húzott rá, aztán én következtem. Kivonszoltak a szobából, kapálóztam és rugdostam. Nem volt nálam semmi amivel megvédhettem volna a magam. A kezeim összekötözték, és a sokktól nem is tudtam volna semmit sem tenni. Miért kell ma mindenkinek ezt csinálnia? Nem is voltam benne biztos, hogy a diszkós eset ma történt mivel az idővel egyáltalán nem voltam tisztában. Nem tudom, mennyi időt tölthettünk a liftben vagy, hogy mikor jöttünk el a buliból. De egyet tudtam. Nagyon aggódtam Luke-ért. Neki ehhez semmi köze nem csinált semmit. Gyenge voltam, még a balesetből sem gyógyultam fel teljesen. Ugyan a lábamról levették a gipszet de még mindig rajta volt egy kötés. Nagyon fájt. A törés beforrt, de még nem volt tökéletes. A fejem is rettentően fájt, az autó szerencsétlenség óta minden nap. De most ez mind hidegen hagyott. Csak őt ne bántsák.

Sziasztok!

Köszönöm a több mint 600 oldal megtekintést! Bár azért remélem lesz ez több is! De addig is várom a komikat és a feliratkozókat. Remélem azért nem olyan szörnyű ez a blogocska, és valakinek elnyerte a tetszését. A kinézete szerintem folyamatosan változni fog, ugyanis folyton próbálom jobbá tenni valahogy és néha sikerül néha nem, de próbálkozni fogok. Az új részt holnap vagy holnap után hozom attól függ mikor jön az ihlet és mikor lesz kedvem írni!

                                                                                                  

                                                                                                      Addig is puszi: Fany :)

Lebukás

  Sziasztok! Itt az új rész! Nem lett valami jó, de azért jó olvasást! Ha tetszik kommentelj vagy iratkozz fel!

                                                                                               puszi Fany :)

 5.rész: Lebukás

 

1 hét múlva

Egy hét telt el azóta, hogy be jött hozzám a kórházba a 5 Seconds of Summer. Azóta csak annyit tudok róluk , hogy koncerteznek , interjút adnak és Stell folyton velük van. Kyle-t is kiengedték már  , de az anyja azonnal hazarendelte, még találkozni se tudtunk. Én pedig egy hotel szobába ülök már jó pár napja, azelőtt meg a kórteremben unatkoztam. Hogy mi van apuval? Semmi , nem tudok róla az égvilágon semmit. Jay elment keresni, azt mondta én nem mehetek. Szuper feleslegesen jöttem ide.

A gondolat menetemből a telefonom csörgése zökkentett ki.

-Haló?-Vettem fel.

-Szia, csajszi!-Köszöntött Stella. Úgy hallom nagyon jól érezheti magát.-Mizu? Mit csinálsz?

-Szerinted?-Válaszoltam kicsit komoran.-TV-zek.

-Na akkor ma ki kell mozdulnod egy kicsit. A srácokkal elmegyünk egy szórakozóhelyre ami most nyílt, és kötelező jönnöd.

-Jól van, megyek.

-Remek 8-ra érted megyünk. Puszi

-Puszi-mondtam furcsálva, majd lenyomtam a telefonom. Hátradőltem az ágyon és elmosolyogtam magam. Valamiért örültem. Talán annak, hogy kimozdulhatok vagy azért mert láthatom Luke-ot. De ez olyan lehetetlennek tűnt nekem ezért a boldogságot az előbbinek tudtam be. 

A telefon híváskor délután kettő volt. Most 6 óra van. Elmentem lezuhanyozni. Beléptem a zuhanykabinba megnyitottam a csapot és forró vizet engedtem magamra. Égette a bőrömet, de otthon nincs ilyen. Ritkán fürödhettem meleg vízzel így most kiélveztem. Hajat, fogat és arcot is mostam. Felöltöztem, egy fekete rövidnadrágos ruhát választottam, mellé egy arany merevített nyakláncot és egy bokacsizmát. A magassarkúkat nem szeretem , kényelmetlen és futni se tudnék bennük ha lenne valami gond. Stella ezzel ellentétben előszeretettel viselte. Az egyetlen gondja az volt , hogy szerinte túl magas azokban a cipőkben. Pedig szerintem nagyon jól néz ki. Nálam mindenesetre jobban.

Ő volt régen is mindig a szép aranyos kislány én pedig az voltam aki a fiúkkal játszott és folyton összepiszkolta a tenyerét és a ruháit. Stell mostanra viszont megváltozott, a szülei nagyon kiakadtak ezen az emós külsőn bár szerintem neki ez is jól áll. Az órámra néztem és megláttam, hogy fél nyolc. Gyors feldobtam egy kis sminket, a hajam a mosás után megszáradt a vállamon és kicsit behullámosodott , tetszett ezért úgy hagytam. 8 óra és szólt a telefonom , hogy mennyek le. Felkaptam a fekete bőrdzsekim és táskám, lekapcsoltam a lámpákat, bezártam az ajtót és mentem.

Kiérve az ajtón megpillantottam egy fekete Range Rovert amit négy fiú támasztott. Mike épp Stellával csókolózott. De valami nem stimmelt, nem öten voltam hanem hatan. Luke mellkasának dőlve ott volt egy gyönyörű szőke lány. Minden tökéletes volt rajta, a haja a ruhája az arca, sminkje. Kicsit idősebbnek tűnt mint a fiúk de attól még rettentő szép.

-Sziasztok!-Mentem oda hozzájuk.

-Szia!-Köszöntek a fiúk és Stella egyszerre. A másik lány rám nézett és elundorodott.

-Mehetünk ?-Kérdezte Mikey. Mind beültünk a kocsiba, Ashton vezetett és a diszkó felé vettük az irányt.

Odaérve kiszálltunk a kocsiból és megpillantottuk a szórakozóhelyet. Még ide is hallatszott a zene, mindenhol fények, már a bejárati ajtó előtt is . Beérve ugyanezek csak hangosabban és színesebben. Nagyon sok ember volt . Simán elveszthettük volna egymást. Felmentünk egy csigalépcsőn. A felső rész egy fél emelet volt. Láttuk onnan a lent táncoló embereket. Ahogy leültünk Stell a másik színes hajú ölébe vágódott. Mellettem Ashton, velem szemben Mike-ék mellette Calum, és Luke az ölében a szőke lánnyal.

-Még be sem mutatkoztam.- Szóltam a szőke szépségnek. Erre mindenki rám meredt. Majd kinyújtottam neki a kezem de nem fogadta el.-Kiley Anderson vagyok.

-Taylor Green.-Mondta és vissza fordult Luke-hoz. A fiú egyáltalán nem foglalkozott velem, még rám sem nézett, egyszer sem. Valahol rosszul esett de ezt az érzést elnyomtam magamban.

-Megyek hozok valamit inni.-Állt fel Ash.-Mit kértek?-Mindenki elmondta erre nagy meglepetésemre Taylor felállt és közölte, hogy ő is megy. Majd Stell rám nézett, hogy én is menjek velük.Ezért felálltam és követtem őket.

-Te meg mit akarsz?-Kérdezte a lány.

-Segítek.

-Köszönöm.-Mondta a fiú. Egymás mellett haladtunk mikor egy kéz kinyúlt értem és elkapta a nyakamat. Vergődtem , ütöttem de erősebb volt, legalább is azt hitte. Egy kis sötét folyosóra tértünk. Egyre csak szorított. Felhúztam a lábam és megrúgtam egy kényes ponton. Erre lazított én pedig kibújtam a kezei közül és bemutattam rajta a karate tudásom. Szerencsére egy hónapja meglett a fekete övem így nem volt fölényben ellenem. De hirtelen előrántott valami kicsi feketét. Egy fegyvert.

-Mi van FBI-os csaj? Meglepődtél.-Most először szólalt meg és egy fénycsóvában megláttam az arcát. Nem ismertem de volt tippem arról, hogy kinek az embere lehet.

A fejemnek szegezte a fegyvert egyre közelebb jött én meg egy rúgással kirúgtam a kezéből a kis fekete vas szerkezetet. Felkaptam és a combomon felhelyezett pántból kikaptam az enyémet, és mind a kettőt rátartottam.

-Mi a fr*nc ez?-A hang irányába fordultunk mindketten. A srác kicsit meglepődött persze én is mert Taylor állt az ajtóban ami a táncoló izzadt részeg emberekhez vezetett vissza.

-Ne keresd apádat, nem kíváncsi rád.-Mondta a pasi és elkezdett hátrálni az ablak felé ami tulajdonképpen egy sötétített üvegfal volt. Egyre csak közeledett hozzá a végén pedig kiugrott ezzel betörve azt. Nem aggódtam ugyanis a földszinten voltunk. Taylorra néztem és láttam, hogy nagyon megijedt. Értetlenül figyelt  és rázta a fejét.

Nem tudtam mit mondani, de ekkor hirtelen észrevettem, hogy a srácok és Stell a hata mögött állnak, az én kezemben pedig még mindig ott volt a két fegyver.

Ébredés

  Sziasztok ! Itt a 4.rész! Nem lett valami jó vagy hosszú de azért remélem tetszik! 

És jól jönne néhány komi! Kösszi! Jó olvasást !

                                                                              xoxo Fany :)

4. rész: Ébredés

Sötétség. Nem érzek semmit, nem hallok semmit. Mintha meghaltam volna. Nem tudom mi történt, hogy hol vagyok. Teljesen elvesztem két világ között és nem tudtam merre keressem a fényt. De akkor hirtelen meghallotta valamit...

-Kiley ! Kiley! Ébredj ! Könyörgöm ébredj fel! Szükségem van rád.-Nehezen nyitottam ki a szemem. A lámpa fénye nagyon nem tett jót neki egyből elkezdtem színes foltokat látni és egy pár másodpercre megint sötét lett. De amikor már végre semmi nem zavart be és mindent jól láttam, a bátyám ült a mellettem áll a széken. Körülnéztem, nagyon fájt a fejem, fogalmam sem volt , hogy hol vagyok vagy mi történt.

-Jay! Mi ez a hej? Mi történt.- Próbáltam felülni de ő vissza tartott.

-Ne, nem szabad megerőltetned magad.-Mondta aggódó hangon.-Kiley, autóbaleseted volt. Neked, Kyle-nak és Stellának.

-Mi és ők hol vannak?-Akartam megint feljebb ülni.

-Stella jól van , őt már kiengedték. Kyle...

-Mi van Kyle-al Jay?-Ijedtem meg de ő elfordította a fejét.-Jay ! Válaszolj nekem.

-Már stabil az állapota de ...hát....tudod...eltört pár bordája, megrepedt a koponyája és belsővérzése volt. Stell néhány karcolással és egy csuklótöréssel megúszta, ha mondhatjuk így...

-És én?-Néztem végig magamon. A lábam is nagyon fájt. Lerántottam a takarót és megláttam a lábfejtől térdig begipszelt lábamat.-Jay?!-Kerekedett ki a szemem. Megint elfordult és megvakarta a tarkóját. Majd mélyen belenézett a szemembe.

-Az a lábad három helyen eltört. Azt mondták rendbe jön de  idő kell neki.

-Mi? Mennyi ?

-Nem tudom.

-Ó remek de jó!-Már a sós könnyek a bőröm égették.-Apa ! Úristen mi van vele? Válaszolj!-Kiabáltam neki.

-Amikor megtudtam mi történt azonnal iderepültem. Kyle én nagyon aggódtam, de kérdezősködtem és leellenőriztem a forrásokat, de semmi. Ha apa itt volt akkor már nincs. Semmi nyoma.

-Akkor haza kell mennünk. Hátha haza ment.

-Nem Kyle. Nincs otthon és már mi sem lehetünk . Keresnek mert azt hiszik segítünk neki és mi is elmenekültünk. Nem mehetünk haza.-A szavai hallatán csak még rosszabbul éreztem magam. Nem akartam sírni. Nem akartam gyengének tűnni, de nem tudtam visszatartani .  Már-már zokogtam mikor kopogtatott valaki, és kinyílt az ajtó. Négy srácot pillantottam meg és egy lila hajú lányt. A 5 Seconds of....Nem jutott eszembe a nevük, de most nem is voltam a legjobb passzban.

-Kyle!-Kiáltott Stell és rohant oda , hogy megöleljen.

-Szia! - Köszönt a négy fiú egyszerre.

-Stella mondta , hogy mi történt és mi csak megakartunk nézni.-Mondta Ashton.

-Köszönöm srácok.-Szipogtam és a takarómba töröltem a könnyeim.

-Jaj ne sírj! Minden rendbe jön.-Mondta Mike és odahúzott egy másik széket mellém a barátnőm pedig az ölébe ült.

-Várjatok csak! Szóval ti most jártok vagy mi?-Teljesen elképedtem. Mik történhettek még mialatt kómában voltam?

-Te meg ki vagy?-Kérdezte Luke nem túl kedves hangnemben Jay-től.

-Tudod ezt én is kérdezhetném!-Állt fel és így egy vonalba került a fejük és a tekintetük. Majdnem egy magasak voltak talán a kék szemű szörny egy pár centivel nagyobb volt de ez nem volt túl feltűnő. Jay Luke-al ellentétben izmos volt , nagyon vékony de erős is. Persze a másik fiú is jó kiállású csak kicsit nyurgább a bátyámtól.

-Luke Hemmings ! A 5 Seconds of Summer nevű zenekarból. Mi négyen vagyunk a bandában.-Mutatott körbe a srácokon.-Vele.-Most rám szegezte az ujját.-A repülőn találkoztunk.-Visszanézett Jayre és felhúzta a szemöldökét.

-A bátyja vagyok. Jay Anderson.-Nyújtotta a kezét a másik pedig elfogadta.

-Amúgy kösz a bemutatást Luke. Én Ashton vagyok az ott Mike.-Mutatott a színes hajúra aki  lábán ott ült Stella.-És Calum.

-Szóval én vagyok "és Calum"?-Háborodott fel a fekete hajú srác.

-Jaj ne kapd fel a vizet haver!-Ash a vállára tette a kezét és megveregette azt.

-Jaj ne kapd fel a vizet haver!-Ash a vállára tette a kezét és megveregette azt.
-Jól van na.Remélem rendebe jössz Kyle.-Mondta őszintén Cal. A szobába volt még egy szék azt Luke elfoglalta és ott nyomogta a telóját, és röhögött magába. Bár szerintem ezt bárhol megtudta volna csinálni nem kell ahhoz itt lennie mellettem.
-És ti amúgy miért jöttetek Sydneybe?-Érdeklődött Cal.
-Szerinted?-Förmedt rá Jay.-Talán mert a húgom kórházban van?
-Nyugodj már le ez csak egy egyszerű kérdés volt.-Mondtam a bátyámnak.-És válaszolni is fogok.Erre Jay úgy nézett rám mint akinek elment az esze.-Az apukánk Sydeyben van, helyesbítek volt , hozzá jöttünk.
-És ő nem jön be meglátogatni?-Kérdezte megint a fekete hajú. Lehajtottam a fejem és megráztam.-Oh , értem.- A szöszi felnevetett egyet és mindenki ráfigyelt.
-Tudod Luke ezt bárhol megtudod csinálni , nem azért jöttünk ide , hogy te sms-ezgess a barátnőddel.- Mondta neki Ash.Na erre elképedtem. Barátnő?
-Jól van. Akkor el is megyek.-Mondta gúnyosan és felállt.-Csak , hogy tudd nem a barátnőm.-Feltépte az ajtót és kiviharzott.
-Bocs miatta.
-Semmi gond.-Idegességemben a paplanom gyűrögettem. Mit akar tőlem ha barátnője van? Vagyis szerinte nincs de aj...
-Jól vagy?-Fogta meg a kezem Jay.
-Igen persze, csak ez a helyzet olyan.....olyan....
-Milyen?
-Az egyik pillanatban még egy taxiban ülök a másikban meg a kórházban ébredem. Ez...aj...-Hitetlenkedtem.
-Nekünk most mennünk kell , interjút adni. Meg előkeríteni Luke-ot de nagyon jó , hogy már jobban vagy tényleg örülünk neked.-Mondta Ash.-De mennünk kell . Srácok gyertek.-Intett nekik.
-Szerintem én is megyek csajszi , de majd holnap benézek megint.-Dobott egy csókot messziről Stell. Ez egy kicsit megmosolyogtatott.Intettek és kimentek az ajtón.
-Ez a Luke gyerek nagyon idegesítő.-Morgolódott a bátyám.
-Ja az.-Forgattam a szemem.-De neked is menned kéne. Fáradnak tűnsz . Fogadjunk , hogy itt vagy már napok óta.-A cipőjét nézte és eleresztett egy fél mosolyt.-Menj !-Löktem meg a vállánál és mutattam az ajtóra.
-Holnap itt leszek!-Figyelmeztetett, és ment. A telefonom a mellettem lévő kis asztalon volt . Megnéztem az időt: fél 6. Később az orvos is bejött és az ápolónők és megnézték , hogy vagyok. A doki azt mondta, hogy ha  minden rendben lesz , holnap után kiengednek. A hír hallatán nagyon megörültem , de eszembe jutott Kyle. Mi lehet vele? Olyan szívesen megnézném. Elmerültem a gondolataimba pár percig de utána álom jött a szememre.

 

Luke

3. rész: Luke

 

A repülő csak zuhant nem állt meg, azt hittem itt a vég . Az életem egy szempillantás alatt pörgött le előttem . Mindent láttam , mindent. Az első karácsonyt amire emlékszem, a szülinapom, hogy Jay megvédett az undok lányok és fiúk ellen a suliba, anyát a halálos ágyán, apát amikor sírt. Ekkor valami furcsa történt , elsőre fel sem tűnt akkora sokkot kaptam. A gép már nem száguldott vészesen a föld felé, egyenesbe jött és úgy ment tovább.
-Hála istennek.-Néztem fel és hunytam le a szemem. Csak ekkor éreztem meg , hogy egy remegő kéz szorongatja az enyémet. Először a kezünkre néztem utána rá.
Ekkor elrántotta és nem tudtam nem észrevenne az undort a tekintetében és az arcán.
Vissza fordult az ablakhoz és mintha mi sem történt volna tovább pötyörészte a telefonját.
-Már nem kell kimenned?-Kérdeztem tőle. Ekkor gúnyosan egy grimasszal felém fordult.
-Ha?
-Azt kérdeztem...
-Tudom mit kérdeztél.-Vágott a szavamba .
-Nem kell neki, már becsinált a gatyájába.-Viccelődött Mikey. Ekkor a szőkeség fogta magát és szemforgatva elfordult.És vissza.
-Csak azért akartam kimenni mert már nem bírtam a fecsegéseteket hallgatni.-Mondta, majd bedugta a fülhallgatóját és láttam , hogy elindítja a Nirvana Smells Like Teen Spirit számát ami az egyik kedvencem. Erre egy félmosolyra húztam a szám .
-Ashton jól vagy?-Kérdezte tőle hátrafordulva Calum. A kérdés teljesen jogos volt ugyanis Ash teljesen lefagyott , mintha szellemet látott volna bámult maga elé.
-Ash?-kezdte már Mike is.
-Jaj szedd már össze magad.-Gúnyolódott Luke ezzel tudatva , hogy igenis odafigyel ránk. "Biztos csak az egyik fülest dugta be."Gondoltam magamban.

2 óra múlva
 
-Kérem kapcsolják be az övüket leszállunk.-Szólalt meg a hangszóróból a hang.
-Remélem most nem úgy mint az előbb.-Mondta Calum.
Halottam a kattanó hangokat ,ahogy az emberek becsatolták a szíjat. Mindenki megtette csak Luke nem . Elaludt. Amikor megláttam egyből odanyúltam az övéhez. De ekkor kinyílt a szeme.
-Te meg mi a francot művelsz?-kérdezte tőlem már-már kiabálva amire mindenki oda fordult.
-Én csak...-mondtam volna mikor oda jött a stewardress.
-Minden rendben uram?-Kérdezte a sajátos kényes hangján. Nagyon fiatal volt. Tippem szerint a húszas évei eleján járt. Amikor Luke meglátta a szőkeséget azonnal rámosolygott. Ez nem egy kedves udvarias mosoly volt , hanem egy most rögtön megakarlak kapni vigyor.
A lány is visszamosolygott.
-Persze minden ok.-Válaszolt helyette a színes hajú.Erre mosolygott még egyet és elment.
-Szóval?-Kérdezte Luke tőlem a fejét visszafordítva.
-Csak láttam ,hogy elaludtál és így nem tudtad bekapcsolni az öved amikor kérték így gondoltam...-Hadartam le egyszuszra az egészet.
-Gondoltad majd te , mi?
-Igen-mondtam ezt már olyan halkan és szerényen , hogy még én is alig halottam.
-Felkelthettél volna...
-De akkor meg azért haragudtál volna.
-Hát igen az lehet.-A következő lépésén nagyon meglepődtem ugyanis eleresztett felém egy mosolyt. Nem köszönte meg vagy ilyesmi. Csak újra vissza fordult az ablakhoz, miután bekapcsolta a védelmi szíjat.

Lassan leszálltunk , ezzel megérkezve a Sydney-i repülőtérre. A csomagokat levenni segítettek nekem a fiúk.Kivéve Luke-ot aki előre viharzott és kitolakodott az emberek között.
-Örülünk , hogy megismerhettünk.-Mondta mindenki nevébe Ashton.
-Na jó, talán Luke kivételével. De ő igazából nagyon jó fej. Csak vannak kisebb afférjai.-Mondta Cal.
-Vagy csak engem nem kedvel.-Mondtam a cipőmet fürkészve Amikor felnéztem megláttam Ash szomorú fejét , ahogy engem figyelt. De mögötte is észrevettem valakit aki kicsit jobban odavonta a figyelmem.
-Kiley ! Kiley!-Kiabált Kyle miközben vonszolta le a poggyászát a repülő lépcsőjén. -Ő volt az utolsó, aki lejött.
-Gyere már te barom!-Ordibálta Stella a legjobb barátnőm neki. Erre mindenki odafordult, és láttam , hogy Mike álla leesik a lila hajú lány láttán. De ekkor Kyle legurult úgy kb. az ötödik lépcsőfokról ezzel magára volna mindenki tekintetét. Hirtelen megindultunk felé, hogy segítsünk.
-Kyle!-Kiabált Stell.-Ezt nem hiszem te ügyetlen idióta!-Mondta mikor odaért hozzá.Ekkor Michael is megérkezett segíteni és együtt állították fel. Láttam, hogy egymásra mosolyogtak és odasúgtak egymásnak egy "Sziát".
-Jól vagy haver?-Kérdezte a fiú.
-Igen igen, minden rendben. Velem minden fasza meg ...izé... jól vagyok.-Dadogta és megigazította a szemüvegét.
-Biztos ? -Kérdezte aggódó hangján a lány.
-Ja.-Tudta le ezzel a szerencsétlen srác. Felkapta a táskáit és ügyetlenül de határozottan  odabotorkált az ajtóhoz.
-Hát ezt meg mi lelte?-Viccelődött Ash , aki nem rég ért melléjük.
-Jó volt az út, Kiley?-Kérdezte undok hangon a barátnőm.
-Rendben volt. És neked?
-Ugye most viccelsz ?-Emelte fel a hangját és gúnyosan mosolygott. Elfordította a tekintetést , de nem volt jó ötlet mert a másik színes hajú nyálcsorgatva bámulta őt.
-Ti ismeritek egymást?-Kérdezte.
-A "legjobb " barátnőm.-Mondta a legjobbat túlzott hangsúllyal.
-Nekünk mennünk kéne igaz Cal?-kezdte Ashton.-Luke már biztos vár ránk.
-Várhat.Ezek után.-Mondta Mike.
-De mennünk kell, örülünk nektek de tényleg szorít az idő.-A szorít szónál elhúzta a száját ezzel sziszegő hangot kiadva. Karon fogta a másik két fiút és úgy rohantak a bajárat felé.
Ez meg mi volt?-kérdeztem Stellt.
-Mégis mire gondolsz?
-Te vagy a legnagyobb rajongójuk azt hittem majd a nyakukba ugrassz vagy ilyesmi , de te...te kiszámíthatatlan vagy.
-Szerinted mégis mit gondoltak volna ha egy sikítozó őrült rajongó lennék?
-Úgysem fogod őket soha többé látni, nem értem mi lett volna a probléma...-mondtam neki. Mire előkapott egy kis fehér cetlit a zsebéből és az orrom előtt lengette. Ekkor kikaptam a kezéből és láttam , hogy egy telefonszám ékeskedik rajta.
-Mi van? Ennél a srácnál mindig vagy egy papír fecni amire rá van írva száma? Ez beteges.-Röhögtem magamba.
-Mondhatsz akármit, de minket egymásnak teremtettek.-Emelte fel a fejét és indult volna meg a csomagjaival, csakhogy megbotlott és elejtett mindent. Én erre még nagyobb hahotázásban törtem ki.
-Akkor már értem mert más esetben nem is foglalkoztál volna Kyle-al amikor ott van a 5...
-Seconds of Summer!-förmedt rám.-Mikor vagy már képes megjegyezni? Ez borzalmas! Te borzalmas vagy!
-Oké, oké. Ha te mondod.-Hagytam rá, és elindultam az automatikus ajtó felé, amitől kicsi koromban féltem, hogy rám csapódik miközben mennék be. Most is van ezekkel néha gondom, volt olyan , hogy az emberek ki is nevettek miatta, de én csak emelt fővel mentem tovább oda se figyelve a gúnyolódókra. 

Beérve elkapott minket a nagy sürgés forgás . De Stella átverekedte magát az embereken olyan Stellásan.

-Hé figyi !-Kezdem neki miközben loholtam utána.-Megyek megkeresem a mosdót mutattam a hüvelykujjammal valamerre.

-Oké kint megvárlak. És megkeresem azt a jómadarat (Kyle)-Ezzel fogta magát és tovább tolakodott.Közben párperc keresgélés után ráakadtam a FÉRFI mosdóra , de gondoltam itt van valahol a női is . Néztem néztem de csak nem akadtam rá. Mögöttem kinyílt a fiúknak fent tartott mosdó ajtaja és egy idegesítően ismerős hang szólalt meg, a hátamnál.

-A női arra van.-A földbe gyökerezett a lábam. Csak a kezét láttam magam előtt amivel pont az előttem lévő hosszú folyosóra mutat , gondoltam , hogy elmegyek arra de valami lehet természetfeletti erő vagy Isten megállított ebben a tettemben. Mikor megfordultam, fel kellett néznem mert a srácnak csak a fehér háromnegyedes ujjú pólóját láttam a karján csillagokkal. fekete kapucnis kardigánját a derekára kötötte, a szakadt nadrág és a fekete tornacsuka sem maradhatott ki.

-Oké köszi.-Válaszoltam , de mire menni készültem elkapta a karom és magához rántott. Olyan közel , hogy éreztem a leheletét, a számban, az illatát ami keveredett erős férfi parfümmel , egy kis citrusos illattal és talán némi izzadságszaggal is. Olyan férfiasan.

-A repülőn nem nyertem el éppen a teccésed , igaz?-Nyeltem volna , de a torkom kiszáradt. Így csak megráztam a fejem. Ő rossz fiúsan vigyorgott rám.

-Luke!

-Hé ott van Luke Hemmings!

-Luke!-Sikoltoztam  a lányok és rohantak felé a riporterek. Erre minden köszönés vagy mondani való nélkül elfordult és odament hozzájuk. Vagy legalább is azt hittem ,mert később jutott el az agyamig a mondanivalója. "Látlak még." Ezt suttogta nekem mielőtt elment. Ez nem egy kérdés volt, kijelentés, amit kicsit furcsálltam is.

Velem senki nem foglalkozott aminek kicsit örültem is. A hosszú sárga beütésű folyosón -a napfény miatt- végigmentem és utána be a női WC ajtaján.

A tükörbe nézve láttam , hogy elkenődött a sminkem és csimbókokban állt össze a hajam. "Jaj  Ausztráliában olyan meleg van" mondtam magamban.

Kimentem az ajtón, ki az épületből is ahol meghallottam, hogy Stell és Kyle nekem sikoltoznak és mutogatnak egy sárga taxira. A sofőr dudált és mondta , hogy igyekezzünk erre mind a ketten elkezdet ordibálni nekem , hogy "gyere már!" Beraktuk a csomagokat és beültünk . Az úton egyiküknek sem meséltem a kis incidensemről Luke-all .Pedig csak arra tudtam gondolni, gondolni. "Jaj Istenem !" Apáról már teljesen megfeledkeztem . Jutott eszembe az oka amiért itt vagyok. Ekkor meghallottam a hangos dudálást és kiabálást , a következő emlékem az , hogy minden elsötétül előttem és egy nagy csattanás hangja.

Zuhanás

2.rész: Zuhanás

 

Reggel nehezen ébredtem . 6-órakkol kellett kelnem , hogy kiérjek a reptérre. Mivel Sydey-ben meleg van így nem nagyon öltöztem be. Még felvettem a fekete Converse cipőm. Elköszönte Jay-től és útnak indultam.

 Stella és Kyle már ott voltak amikor én odaértem.
-Sziasztok!-Köszöntem mosolyogva.
-Helló csajszi ! Kész vagy a nagy bevetésre?-Kérdezte hatalmas vigyorral az arcán Kyle.
-Amúgy furcsa , hogy Jay csak így elengedett.-Válaszolt helyette az emós legjobb barátnőm.
-Megbízik bennem. Tudja , hogy megtudom találni aput és mindent rendbe hozok.
-Ja ezért jön majd utánad.-Okoskodott a kockafej.
-Ő is segíteni szeretne Kyle . De te ne törődj vele.
-Ja ne csak az van , hogy engem nem nagyon bír. Vagy elfelejtetted?
-Jaj hagyjuk már, inkább szálljunk fel.-Mondta megint Stell helyettem.
-Oké, de amúgy nektek hova szól a jegyetek?-Kérdezte a fiú. Megnéztük és észre vettük , hogy mindenki máshova kapott jegyet.
-Látjátok ezért kellett volna egyszerre megvenni őket.-Akadt ki a barátnőm.
-Ó mindig csak a fizetést akarod megúszni!-Gúnyolódott Kyle. Ami igaz is volt , Stella előszeretettel vette el csak úgy mások dolgait.
-Fogd be ! -Erre a lány az ellenőrző kapuk irányába vetette magát mi pedig követtük.

Felszállva a repülőre, láttam , hogy Stella három gyerek mellett kapott helyet, Kyle pedig egy idős házaspár mellett akik egymással kiabáltak. A férfi kicsit túlsúlyos volt a nő meg olyan volt mint egy pálcika. És ott ült még egy tizenéves ducika fiú is velük aki csak a mobilját nyomkodta. Gondolom az unokájuk.
Amikor észrevettem a helyem , azt hittem , hogy elnéztem . Három fiú ült ott , mögöttük is volt egy aki előre hajolt a többiekhez.
-Szisztok ! Az ott az én helyem.-Mutattam  a szabad ülésre, közöttük.
-Ó szia ! Jaj persze ülj csak le.-Állt fel , hogy elengedjen a színes hajú srác.
-Szia!- köszönt a hátsó ülésről a srác meg az akinek egy kicsit barna bőre van. De az én ülésem mellett ült még egy szőke aki észre se vett, csak az ablak felé fordulva nyomogta a telefonját.
-Hé , ti nem az a fiú banda vagytok a....-nem jutott eszembe a nevük, hú de ciki.-A barátnőm egyfolytában rólatok beszél.
-De 5 Seconds of Summer.-Válaszolt az éppen zöld hajú fiú.
-Luke nem tudsz köszönni?-Kérdezte a hátsó.
-Heló.-Mormolta az orra alatt.
-Ne törődj vele ő már csak ilyen. Amúgy Ashton vagyok.
-Én Mike.
-Én Calum.-Mondta egyszerre a két fiú amin elkezdtek röhögni.
-Kiley Anderson.
-Örülök , hogy megismerhetlek !-Mondta Ashton és mosolygott. Mind a hárman nagyon helyesek voltak , de sajnos a negyediknek nem láttam az arcát.
-Amúgy te miért nem ülsz itt?-Mutattam a helyemre.
-Elcseszték a foglalást.Na mindegy jó nekem itt.-Még mindig mosolygott és csillogtak a szemei.
-Miért mész Ausztráliába ? Rokonok vagy végre a szüleid megleptek az utazással amire mindig is vágytál?-Kíváncsiskodott Calum.
-Az első.-Végül is nem hazudtam mert tényleg apukám miatt megyek aki a rokonom.Meg akartam kérdezni , hogy ők miért mennek vagy , hogy miért voltak New Yorkba de gondolom koncertjük volt és most hazamennek.
Az út elég hosszú volt , az idő alatt jól elbeszélgettem a srácokkal még szegény Stella és Kyle szenvedett a mellettük ülők miatt. Kicsit bűntudatom volt amiért ilyen jól szórakoztam.
De az út felénél a negyedik tag is bekapcsolódott a beszélgetésbe. Legalább is valamennyire.
-Felállnál ? Ki akarok menni a WC-re.-Mikor megláttam elállt a lélegzetem. Borzos szőke haj, és egy ragyogó kék szempár. Olyan mint a nyakláncom medálja amit kicsi koromban anyutól kaptam mielőtt elment. Vagy olyan mint amit az álmomban láttam. Igen pont olyan szép tengerkék volt. Lefagytam , csak bámultam és bámultam.Ő felhúzott szemöldökkel türelmetlenül nézett rám. Már épp felakartam állni mikor ő vissza csapódott az ülésre és meghallottuk egy hangot a hangszórókból.
-Turbulenciába keveredett a gép. De aggodalomra semmi ok . Mondta egy női hang. Ekkor a gép még nagyobbat rázkódott és a  stewardress is elestek. A repülő pedig elkezdett zuhanni , csak zuhant zuhant mint én az álmomban.

Álom

Itt az első rész ! Remélem tetszik!

xoxo Fany:)

 zene: https://www.youtube.com/watch?v=I03MAfI_MmA

1. rész: Álom

-Nem kell ezt csinálnod!-Ordibált velem a testvérem.
-De kell Jay!
-És mi van ha történik veled valami? Nem veszíthetlek el téged is!
-Nem is fogsz!-Már mindketten kiabáltunk, nem bírom már tovább itt, nem tudom , hogy mit tett apám vagy hogy ki is ő igazából. Végig törődött velünk és nem tudom elképzelni , hogy ilyet tegyen.Egyszerűen csak nem.
-Te tényleg nem hiszed el , hogy apa tette ugye, Hogy elárulta az FBI-t és még lopott is tőlük! Mert én kinézem belőle, te nem ismerted annyira mint én nem láttad az igazi énjét?
-Szóval te már nem is szereted meg sem akarod találni?-Egy könnycsepp gördült le az arcomon.
-De dehogynem kérlek ne sírj !-Ölelt át a bátyám , hiába a veszekedés már csak ő maradt nekem , a kezei közt biztonságban éreztem magam.
-Jay...kérlek...-szipogtam.-Hadd találjam meg , megfogom találni!
-Én hiszek benned, tényleg!-Tolt el magától ,hogy láthassa a kisírt szemeim és a könnyes arcom , majd letörölte a sós folyadékot és újra még szorosabban magához ölelt.-De...
-De ?
-Ez túl nagy feladat neked , még csak 18 vagy az Isten szerelmére, nem tudsz ezzel megbirkózni . Egyikünk se tud.
-De én megtudom találni , és bebizonyítom , hogy ártatlan, és...
-És? Újra boldog család leszünk ?-Vágott a szavamba.Majd megint eltolt magától hogy a szemembe nézhessen.-Sosem leszünk és sosem voltunk, mióta anya meghalt nem . És szerinted mégis miért menekült el ha nem bűnös?
-Mert fél?
-Fél? Ó dehogy sosem félt és sosem fog.
-És ha csak hibát követett és mindenki hibázhat vagy ha megzsarolták , akkor mi van ? Mond Jay mond , hogy mi van akkor!-Újra előtörtek a könnyeim.
-Ó kicsi naiv Kiley-em. A nagyi szerint olyan vagy mint anya volt erős de még is érzékeny , és mindig a legjobbat feltételezed mindenkiről.
-Nekem csak nagyon hiányzik tudod ? Mind a ketten nagyon hiányoznak és apa mindig itt volt . Mindig! Törődött velünk és nem hagyta hogy pasizzak...-Nevettem.-De mindig itt volt és én...
-Shss, ne sírj kérlek!-Minden rendben lesz . Elmész Ausztráliába megteszel mindent amit tudsz és én 2 hét múlva megyek. Ott lesz veled Kyle és Stella is , segítenek . Lehet ,hogy meg kell védened őket de segítenek . Most pedig feküdj le mert késő van.
-Rendben csak még be kell pakolnom , és lezuhanyozni, de rendben leszek.
-Rendben jó éjszakát, szeretlek!-Nyomott egy puszit a homlokomra.
-Én is szeretlek Jay , és jó éjt.-Ezzel megfordult és kiment az ajtón.Én pedig miután mindent elpakoltam , a fürdő felé vettem az irányt , beálltam a zuhanyba megengedtem a meleg vizet, de ehelyett valami jegeset éreztem lefolyni a gerincemen. "Remek megint elfogyott a meleg víz!"
Régen New Yorkban egy Upper East Side-i tetőtéri luxuslakásba éltünk egy felhőkarcolóban. Apa minden pénzünk elvitte és nekünk ki kellett költöznünk így most Brooklyn egyik legrosszabb negyedében , egy két kis szobás lepukkant lakásban élünk. Ahol a szomszédok mindig elhasználják a meleg vizet ha nem vagy elég gyors.
Megmostam a fogam és az arcom , a hosszú szőke hajam kontyba fogtam és pár pillanatig néztem magam a tükörben . Sötét karikák , kisírt piros szemek néztek vissza rám. Már alig ismertem fel magam.Majd felvettem a pizsim.
Ledobtam magam az ágyamba és rögtön elaludtam.

Erős füst szagát éreztem mindent beterített . Nem e-világi sikolyok hallatszódtak . A nagy sötétségben alig lehetett látni valamit. Ekkor felvillant előttem egy kék szempár. Egyre közeledett, majd megfogott és kirángatott a sötétből . Üvegtörés , fájdalom és én csak zuhanok és zuhanok.

Zihálva ébredtem , és nem kaptam levegőt , mint  egy hónapja egyfolytában . Az órára nézve láttam , hogy hajnali 2 . Belekortyoltam az éjjeli szekrényemen lévő pohár vízbe és vissza feküdtem . Pár perc után álom jött a szememre , de ezúttal nem álmodtam semmit.

Prológus

Prológus:

A nevem Kiley Anderson 18 éves vagyok . New Yorkban élek a bátyámmal Jay-el és az apukámmal Patrickkel. Anyukám kiskoromban meghalt. Apa FBI-os így én is és Jay is ott dolgozunk. De most apa eltűnt mert megvádolták , hogy ellopta valamit az FBI-től és , hogy elárulta őket. Források szerint Sydney-ben tartózkodik és nekem ki kell derítenem,hogy igaz e.De olyan dolog történik Sydney-ben amit sosem gondoltam volna. Szerelmes leszek, sóvárgom, vágyakozom, de neki barátnője van és van benne valami sötét ami magával vonz. A szemszíne olyan mint annak a tengerkék gyémánt medálnak amit még anyu adott nekem halála előtt. mindig a nyakamban van mert úgy érzem , hogy velem van.