A találkozás

Sziasztok! Eldöntöttem, hogy nem fogok ígérgetni mert sosem tudom betartani. Majd lesz új rész ha megírtam és feltettem. De tényleg nagyon sajnálom, hogy nem hoztam előbb pedig mondtam, hogy így lesz.  Nincs túl sok időm és ihletem se volt most. De itt van és nézzétek el a rövidséget. A következő  remélhetőleg hosszabb lesz. Addig is jó olvasást és ha tetszett írj kommentet vagy iratkozz fel! Annak pedig nagyon köszönöm akik megtették, imádlak titeket <3.

Puszcsi  Fany:)

 11. rész: A találkozás

Éjszaka rendesen kivert a víz. Olyan melegem volt de ha kitakaróztam fáztam. Mostanában nagyon ritkán fordult elő, hogy nyugodtan aludtam. De mikor a kezemmel magam mellé nyúltam és észrevettem, hogy Luke még mindig ott fekszik mellettem gyorsan elöntött nyugalom. Mellé bújtam és szorosan átöleltem. Nem ébredt fel de olyan jól esett a közelsége. Ez az áldott állapot hamar elmúlt ugyanis meghallottam valami zajt a konyha felől. Lassan kimásztam az ágyból és a hang irányába indultam. Felkapcsoltam a lámpát és hirtelen megláttam őt.
-Apa.-A nevét olyan megvetéssel és gyűlölettel préseltem ki a számon, hogy nem lehetett volna nem észrevenni.
-Kiley, kicsim!-Hirtelen megörült és felém közeledett én pedig feltartottam a kezem.
-Ne, ne gyere közelebb! Hogy jutottál be ide?-Utasítottam apámat.
-Mi a bajod drágám?
-Hogy nekem mi a bajom?-Emeltem fel a hangom nem is foglalkozva a szobában alvó sráccal.-Tudom mit tettél, láttam amikor megölted azt a férfit!
-Kiley...
-...ne! Nem tudom minek jöttél ide vagy mit akarsz de most jobb lesz ha mész!
-Jól van ha így állunk. Azt hiszed mindent tudsz de te csak egy buta kislány vagy. Nem értheted ezt.
-Akkor ha ilyen tudatlan vagyok világosíts fel kérlek!
-Nem fogom elmondani, hogy mit miért tettem mert azzal csak bajba sodornálak. De tanácsot adhatok. Jól válogasd meg a barátaid meg a barátaid mert sosem tudod, hogy ki mutatja az igazi arcát.
-Ó, hát erre te vagy a legtökéletesebb példa.
-Ja és vigyázz azzal a fiúval.
-Milyen fiúval?
-Kiley, kicsim-kezdte, az én kérdésemet figyelmen kívül hagyva-ígérem nem foglak többet zavarni, eltűnök mintha nem is léteztem volna soha neked pedig lehet egy normális életed.
-Mit értesz te a normálison?
-Nélkülem az FBI nélkül a barátaiddal. Járhatsz egyetemre, beutazhatod a világot családod lehet és boldogan megöregedhetsz.
-És ha én nem ezt akarom. Meg ha akarnám is, semmi pénzem nincsen.
-Egy széfben van minden pénzem, egy szigeten. Muszáj volt elrejtenem, nem tehettem mást.
-És mégis mit kéne csinálnom?
-A sziget Dél-Amerika közelében van. Úgy hívják..., menj el oda keresd Omart ő majd segít neked. Itt a széf kódja-átnyújtott egy papírfecnit rajta számokkal.
-Mi van ha nem kell nekem a pénzed?-kérdeztem.
-A döntés csak is rajtad a Kiley.-Közelebb jött lehajolt hozzám és megpuszilta a homlokom.-Vigyázz magadra.-Mondta és ezzel el is sétált. A sötétben azért halottam az ajtó nyitódását és záródását de ennyi. Ott álltam mezítláb a hideg konyha padlón és meredtem magam elé. Pár perc a lámpa is eloltódott ugyanis mozgás érzékelős és a levegő járását nem tudta érzékelni. Majd a vaksötétben vissza sétáltam a szobába, merev tekintettel befeküdtem az ágyba és a Lukeval ellenkező irányba fordultam. Az ablakon keresztül  beszűrődő fényeket néztem és gondolkoztam. Apa sosem volt valami bőbeszédű de ezek az apróbb kis utalásai az őrületbe kergettek."Jól válogasd meg a barátaid", "vigyázz azzal a fiúval". Mégis mit jelenthetnek ezek. Egész éjszaka nem tudtam aludni, annyi kérdés kavargott a fejemben. De mikor végre álomba merültem rossz szájízzel aludtam el.