Sziasztok!

Új blogom van,  igaz még fejlesztés alatt áll. Ez nem fanfiction, semmi köze a 5SOS-hoz. De ha érdekel nézzetek be!
 http://vickyandthescience.blogspot.hu/

Pusszcsi Fany :)

A Múlt

Uramisten! Milyen rég írtam már új részt?! De most meghoztam ezt a szösszenetet, ami igazából nem viszi előrébb a történetet csak Luke múltjából tudhatunk meg egy két dolgot. Ez most tényleg nem lett nagy szám, de azért remélem el lehet olvasni! :D És tudom, hogy késve mivel itt a január vége, de Boldog Új Évet minden kis olvasómnak! 

Pusszcsi  Fany:) 

13. rész: A Múlt

Luke Hemmings 

6 évvel ez előtt

 

A nappali ablakán bámulom, ahogy a mostoha apám behajt a házunk elé és felkanyarodik a felhajtóra. Kiszáll, idegesen becsapja a fekete audi ajtaját. Az zuhogó eső miatt a feje fölé emeli a kezét és úgy rohan fel a kis lépcsőn a teraszra és be a házba. Feltépi az ajtót és a padlót összevizezve lép be. Mikor meglát eltátja a száját.
-Te mit keresel itt lent büdös kölyök? Az ágyban lenne a helyed- Mondja nekem mire leteszi a holmiját és felém közeledik. Félve elhúzódom az ablak mellől, de megbotlom valamibe és a fenekemre esek a parkettára. A kezemmel tolnám magam hátra, de már késő. Elért engem és ütésre emeli a karját. Behúz nekem egyet mire elered az orrom vére. A sós lé végig csorog egészen az államig, érzem a fémes ízét a számban. Ő nem áll le, egyfolytában üt. Majd felkap a földről, lerángatja 12 éves testemről a pólót és előveszi a bőr nadrágszíját és azzal kezd el ütni. Csípi a bőröm, ahol hozzá ér. A csatos részével ver, hogy nagyobb legyen a fájdalom. Úgy helyezkedem, hogy kitudjak szabadulni a szorításából és megrúgom a bokáját. Elszaladok mellette de ő gyorsabb, mikor épp mennék fel a lépcsőn elkap az arca felé fordít. A nyakamat szorítja és egyszer csak azt érzem, hogy nincs talaj a lábam alatt. Felemelt én padig a lábammal rugdalózok, kapálózom. Érzem ahogy elszorul a torkom a szorításától, nem kapok levegőt. Szemem könnyezik a sós folyadék marja a bőröm. Ha sírok az mindig fáj, mintha a könnyeim sósavból lennének ezért próbálom mindig visszatartani őket. Sikítani próbálnék, de egyre szárad ki a torkom és csak a nyálamat köpködöm. Amit aztán a mostoha apám az arcáról töröl le. Majd fogja magát és szemen csulázik. Kezemmel oda nyúlnék, hogy kitöröljem de azt is szorítja. Legszívesebben azt kívánnám legyen vége ennek az egésznek, vessen véget az életemnek. Mióta az igazi apám meghalt és anyám összejött ezzel kb. 6 éves korom óta azóta ez van. Anyámnak mindez fel sem tűnik. Éli a maga boldog életét mintha soha semmi rossz nem történne.Bár szerintem ha tudná akkor se csinálna semmit, csak magával meg a szuper boldog kis világával van elfoglalva. Mintha nem létezne a rossz, a sötét.
 Greg úgy tud színészkedni mintha ez lenne a hivatása. Megfenyegetett ha erről bárkinek is beszélek megöl engem és anyámat is. Lassan lecsukódik a szemem, pont meglátnám a fehér fényt mikor elenged és összerogyok a padlón. Kezemmel a torkomat fogom és levegőért kapkodom.
-Most pedig húzz aludni.-Kiabál velem. De én nem tudok felállni, nincs erő a lábamba. Ezért belém rúg, és addig csinálja míg négykézlábra nem támaszkodom és úgy mászom fel a lépcsőn egészen a szobámig. A földről fogom meg a kilincset és nyitom ki az ajtót. A szobámban alig bírok bemászni az ágyamba. Mikor sikerül a párnára hajtom a fejem, lassan belebújok és magamra húzom a takarót. Fáj mindenem, legszívesebben sikítanék de tudom mit tenne akkor ha azt csinálnám. Valószínűleg megölne.
Bár annak örülnék a legjobban. A savas könnyek égetik a szememet, csíp ahogy kicsordulnak végig az arcomon. Az államat alvadt vér borítja. Ez jelzi, hogy az orrom már nem vérzik.
Álomba sírtam magam. De az is olyan sötét, olyan rossz, hogy nem tudom eldönteni aludjak vagy legyek fent egész éjszaka. Azzal a gondolattal aludtam el, hogy meddig fog még ez tartani? Meddig fog kínozni? Meddig kell elviselnem még ezt a hatalmas fájdalmat....?

Boldog Karácsonyt!

Kedves olvasóim! (Ha vannak még egyáltalán.) 

Először is mindenkinek Áldott Békés Karácsonyt kívánok! Remélem mindenkinek jól telik a szünete. A bloggal kapcsolatban pedig azt akarom mondani, hogy semmiképen sem hagyom abba! Csak mostanában nem volt időm írni és minden ihletem is elszállt. De nem felejtettelek el titeket!  Hamarosan jelentkezem, remélhetőleg új résszel!

Addig is, 

puszi mindenkinek,

Fany :)

Visszatérő álom

Sziasztok gyerekek! Mivel most szünet van, ezért nekem is több időm van írni! Ha elolvastátok ezt a részecskét kommenteljetek, nyomjatok egy pipát vagy iratkozzatok fel! Nem is szaporítanám tovább a szót! 

Jó olvasást és jó szünetet!

xoxo Fany:)

12. Rész:Visszatérő álom

 Álmomban egy sötét szobában voltam, a falakról a tapéta mállott le. Dohos szag terjedt a levegőben. A távolból tompa sikolyok hallatszódtak, mikor megláttam a sötétben egy alakot. Az ablakból beszűrődő hold fény megvilágította az arcát de így sem tudtam kivenni, hogy ki lehet az. Magas volt, vékony, fekete ruhája és világos, szőke haja volt. Egyedül a tengerkék szeme világított úgy mint egy macskáé. Tettem egy lépést feléje mire ő elkezdett hátrálni és egyszerűen kiesett az ablakon. Oda siettem és kihajoltam az ablakon, de nagyon megijedtem ugyanis kint a sötétségen és a teliholdon kívül semmi nem volt. Nem voltak házak, út lámpák, fák csak feketeség. Mezítláb álltam a szilánkokon, amik kivágták a talpamat és vér szivárgott a belőle ami szétfolyt a rozoga parkettán. Végignézve magamon láttam, hogy egy fehér, szakadt vérfoltos hálóing van rajtam. A hosszú szőke hajam vér ragasztotta össze és csimbókokba állt össze a mellemen. Hirtelen két kezet éreztem a hátamon ami meglökött, s kibuktam az ablakon. Majd zuhantan s zuhantam, mintha soha nem lenne vége. A nagy sötétség teljesen bevett és én csak ürességet éreztem. Nem volt félelem, pánik várakozás, izgalom, vágy, szeretet az ég világon semmi. Csak ürességet éreztem.

Rémálom ébresztett reggel, de nem foglalkoztam vele ugyanis már nagyon sokszor álmodtam ehhez hasonlót de a jelentésére nem tudtam rájönni ezért nem is érdekelt. Egy pillanatra mintha mindent elfelejtettem volna. Eszembe se jutott apa és a problémák. Lehet, tényleg  normalizálódhat végre életem. A pénzen is elgondolkoztam elvégre nem élhetek senki nyakán de olyan érzésem van ha elmegyek oda nem csak az lehet ott amire én számítok. Ezért féltem. Mert kétlem, hogy ez csak a  pénzről szólna. Az ágyban feküdtem lassan kinyitottam a pilláim és észrevettem, hogy Luke nincs mellettem. Nyújtóztam egyet majd felálltam.
-Lu...-akartam mondani fiú nevét de okkor megláttam a gőzölgő reggelit az étkező asztalon.
-Jó reggelt.-A srác hirtelen átkarolt, s egy puszit nyomott az arcomra.
-Szia. Azt hittem már eltűntél.-Mondtam neki majd feléje fordultam.
-Á, dehogy is csak kaját csináltam.-Mondta, majd az asztalon lévő ételre mutatott.
-Azt vettem észre.-Felé fordultam és rámosolyogtam. Mire ő lehajolt hozzám s lágyan megcsókolt.
-Együnk!-Mondta, úgy mintha több napja nem evett volna és most végre kajához jutna én pedig elkezdtem rajta kuncogni.

A tükör tojás nagyon finom volt és a kedvenc teámat főzte hozzá ami egy nagyon jó pont volt nálam. Most eljött az ideje, hogy elmondjam neki azt ami éjszaka történt. Ugyanis én teljesen őszinte akartam vele lenni. Nem akartam titkokat az csak még jobban megnehezítené az életet. Mikor belekezdtem a történetbe figyelmesen hallgatott és amikor vége lett akkor nem mondott semmit ezért úgy gondoltam, hogy nekem kell.
-Luke, figyelj...-Kezdtem volna.
-Kiley, elakarsz menni a pénzért? Mert ha igen akkor megértem és én is veled mehetnék, hogy vigyázzak rád.
-Nem kell rám vigyáznod. És amúgy is nem hagyhatod itt a bandát és az egész életed, nem kérhetlek erre.
-Nem kérsz, én akarok veled menni. És a srácok is biztosan szívesen mennének Dél-Amerikába.
-Biztosan.-Mondtam, s felálltam. Oda mentem hozzá, arrébb toltam a tányérját és felültem az asztalra. Ő oda hajolt hozzám, a szánk összeért és forró csókba gabalyodott nyelvünk. Talán apa most már kikerül végleg a képből és tényleg olyan lesz mintha nem is lenne. De attól még az apám és valamikor szerettem is. Talán hiba, talán nem, hogy reménykedek egy normális életben. Luke reményt adott és minden rosszat elfelejtetett velem. Ajkaink elváltak egymástól én pedig leszálltam az asztalról.
-Beszélnem kell a bátyámmal. Elmondom neki ezt az egészet. Tudnia kell.
-Oké. De én megyek.-Állt fel és egy puszit lehelt ajkaimra. Nem bántam volna ha megint heves csókká fajul ez az apró gesztus de hát mennie kellett nekem meg felhívnom Jayt.
-Szia.-Köszönt.
-Szia.-Mondtam én is és bambán utána mosolyogtam. Felkapta a dzsekijét és kisétált. Én pedig a telefonomat fogva hátra dobtam magam az ágyon.

Luke Hemmings

 

 

-Nem ebben egyeztünk meg.-Mondta a hang a vonal túloldalán.
-Most nincs hozzá kedvem Natasha.
-Ó, ez csak ócska duma. Azt mondtam nem baj ha másokkal is összefekszel, de ha én akarlak akkor jössz és megbaszol.-Mondta, dühösen kényes hangján.
-Tíz perc és ott vagyok.-Mondtam idegesen és lenyomtam a telefont.  Beszálltam a kocsiba és azonnal Nathasa háza felé vettem az irányt. Oda érve láttam, hogy ő  már a teraszon áll egy szál köntösben. Fekete haja lágyan hullámosan hullott a mellére. Vörös rúzs égett az ajkán és alig várhatta már, hogy oda érjek. A gazdag hotel örökösnő háza hatalmas volt. El is lehetett volna benne tévedni. Felvezetett a hálószobájába, belépve az ajtón azonnal becsapta azt és neki nyomott. Ledobta magáról a piros köntös és megláttam alatta a szexi vörös fehérneműt. A testünk egymásnak préselődött és minden érzelem nélkül elkezdtük falni egymást. Ez nem olyan volt mint Kileyval ez üres volt, lényegtelen. De ha ő megtudta volna neki biztos nem lett volna semmiség. Akkor miért tettem ezt? Nem tudom Natashát már régebb óta ismerem mint Kileyt és nekünk ez volt a szokásunk, baszunk és vége. Tudta, hogy nekem van valakim és én is, hogy neki is. Ha pontosabban akarok fogalmazni több valaki. Nekem is volt sok mindenkim. Régen virágról virágra szálltam, mielőtt megismertem Kileyt. De olyan sok a titok. Ő megpróbál velem őszinte lenni, de ha én elmondanám az igazat tuti nem akarna többé még látni se. Így hát marad a hazugság. Nekem már csak ez maradt. Ezt osztotta gép. Nem mintha nem tudnék változtatni ha akarnék de talán nem is akarok.

1 óra múlva elhagytam Natasha házát és egyből haza felé vettem az irányt. Otthon belépve az ajtón egyből megpillantottam a srácokat és persze Stellát Mikey új barátnőjét.
-Szisztok.-Köszöntem nekik.
-Nahát, téged is lehet látni?!-Kezdte rögtön Ashton és egyből megölelt.
-Sajnálom srácok. Sok volt a dolgom.
-Ja sok dolgod volt Kileyval.-Mondta Mike.
-Neked is szia.-Mondtam neki.
-Hellóbelló.-Köszönt vissza csajos hangon.Ekkor vettem észre, hogy Calum nincs itt.
-Cal?
-A csajával van.-Mondta Ash.
-A titokzatos csajával.-Mondta Michael.
-Amúgy képzeld Luke azt mondta a menedzserünk, hogy kapunk egy kis szünetet.-Kezdte Ashton.
-Egy hónapot pontosabban.-Vágta rá rögtön a színes hajú barátom.
-Ez remek.
-És mit akartok csinálni?-Kérdezte Stella Kiley legjobb barátnője.
-Mit szólnátok Dél-Amerikához?-Tettem fel a kérdést.

A találkozás

Sziasztok! Eldöntöttem, hogy nem fogok ígérgetni mert sosem tudom betartani. Majd lesz új rész ha megírtam és feltettem. De tényleg nagyon sajnálom, hogy nem hoztam előbb pedig mondtam, hogy így lesz.  Nincs túl sok időm és ihletem se volt most. De itt van és nézzétek el a rövidséget. A következő  remélhetőleg hosszabb lesz. Addig is jó olvasást és ha tetszett írj kommentet vagy iratkozz fel! Annak pedig nagyon köszönöm akik megtették, imádlak titeket <3.

Puszcsi  Fany:)

 11. rész: A találkozás

Éjszaka rendesen kivert a víz. Olyan melegem volt de ha kitakaróztam fáztam. Mostanában nagyon ritkán fordult elő, hogy nyugodtan aludtam. De mikor a kezemmel magam mellé nyúltam és észrevettem, hogy Luke még mindig ott fekszik mellettem gyorsan elöntött nyugalom. Mellé bújtam és szorosan átöleltem. Nem ébredt fel de olyan jól esett a közelsége. Ez az áldott állapot hamar elmúlt ugyanis meghallottam valami zajt a konyha felől. Lassan kimásztam az ágyból és a hang irányába indultam. Felkapcsoltam a lámpát és hirtelen megláttam őt.
-Apa.-A nevét olyan megvetéssel és gyűlölettel préseltem ki a számon, hogy nem lehetett volna nem észrevenni.
-Kiley, kicsim!-Hirtelen megörült és felém közeledett én pedig feltartottam a kezem.
-Ne, ne gyere közelebb! Hogy jutottál be ide?-Utasítottam apámat.
-Mi a bajod drágám?
-Hogy nekem mi a bajom?-Emeltem fel a hangom nem is foglalkozva a szobában alvó sráccal.-Tudom mit tettél, láttam amikor megölted azt a férfit!
-Kiley...
-...ne! Nem tudom minek jöttél ide vagy mit akarsz de most jobb lesz ha mész!
-Jól van ha így állunk. Azt hiszed mindent tudsz de te csak egy buta kislány vagy. Nem értheted ezt.
-Akkor ha ilyen tudatlan vagyok világosíts fel kérlek!
-Nem fogom elmondani, hogy mit miért tettem mert azzal csak bajba sodornálak. De tanácsot adhatok. Jól válogasd meg a barátaid meg a barátaid mert sosem tudod, hogy ki mutatja az igazi arcát.
-Ó, hát erre te vagy a legtökéletesebb példa.
-Ja és vigyázz azzal a fiúval.
-Milyen fiúval?
-Kiley, kicsim-kezdte, az én kérdésemet figyelmen kívül hagyva-ígérem nem foglak többet zavarni, eltűnök mintha nem is léteztem volna soha neked pedig lehet egy normális életed.
-Mit értesz te a normálison?
-Nélkülem az FBI nélkül a barátaiddal. Járhatsz egyetemre, beutazhatod a világot családod lehet és boldogan megöregedhetsz.
-És ha én nem ezt akarom. Meg ha akarnám is, semmi pénzem nincsen.
-Egy széfben van minden pénzem, egy szigeten. Muszáj volt elrejtenem, nem tehettem mást.
-És mégis mit kéne csinálnom?
-A sziget Dél-Amerika közelében van. Úgy hívják..., menj el oda keresd Omart ő majd segít neked. Itt a széf kódja-átnyújtott egy papírfecnit rajta számokkal.
-Mi van ha nem kell nekem a pénzed?-kérdeztem.
-A döntés csak is rajtad a Kiley.-Közelebb jött lehajolt hozzám és megpuszilta a homlokom.-Vigyázz magadra.-Mondta és ezzel el is sétált. A sötétben azért halottam az ajtó nyitódását és záródását de ennyi. Ott álltam mezítláb a hideg konyha padlón és meredtem magam elé. Pár perc a lámpa is eloltódott ugyanis mozgás érzékelős és a levegő járását nem tudta érzékelni. Majd a vaksötétben vissza sétáltam a szobába, merev tekintettel befeküdtem az ágyba és a Lukeval ellenkező irányba fordultam. Az ablakon keresztül  beszűrődő fényeket néztem és gondolkoztam. Apa sosem volt valami bőbeszédű de ezek az apróbb kis utalásai az őrületbe kergettek."Jól válogasd meg a barátaid", "vigyázz azzal a fiúval". Mégis mit jelenthetnek ezek. Egész éjszaka nem tudtam aludni, annyi kérdés kavargott a fejemben. De mikor végre álomba merültem rossz szájízzel aludtam el.

2 nap

Sziasztok! A sok kihagyás miatt most hamarabb jelentkezem! Ez a rész nem lett a legjobb, kicsit unalmasra sikeredett de remélhetőleg olvasható. A későbbiekben megpróbálok visszatérni ahhoz, hogy péntekenként hozzám a részeket. Hát majd meglátjuk, hogy sikerül! :) Addig is jó olvasást és jó hétvégét nektek!

Puszcsi Fany:)!!!

10.rész: 2 nap

2 nap. Ennyi telt el azóta az ominózus este óta, amikor az apám a szemem láttára lelőtt egy férfit akinek történetesen van egy lánya is. Egy lánya akit sok sérelem ért az elmúlt években. Egy lány aki még csak 16 éves, de már bántalmazták szexuálisan, leszúrták, csúfolták depressziós lett és még vagdosni is elkezdte magát. Drogozott, cigizett és alkoholizált a sérelmei fizikailag és szellemileg is súlyosak. Nem tudom, hogy bírta eddig. Jay a bátyám elhatározta, hogy vigyáz rá, megvédi és gondját viseli. Ebben segít neki az először kicsit tartózkodó barátnője Emily.

 És hogy mi van velem? Mi van Luke-val? Nem tudom. A partin végül megtaláltuk egymást de azt mondta haza kell mennie és azóta nem is beszéltünk. Gondoltam felhívom, de hát ha nem akar tőlem semmit! Azt sem tudom meddig maradunk itt. Én még mindig a kis hotelszobámban savanyodok, egész nap pizsamában. Az életemen már vagy százszor átfutottam. Mit ronthattam el? Mikor vett minden ilyen kaotikus fordulatot? Talán már az életemnek sincs értelme? Mégis mitévő lehetnék? New Yorkba a szülővárosomba vissza nem mehetek, üldöznek mert azt hiszik apával vagyunk és körözést adtak ki ellenem és Jay ellen. Itt meg nem akarok maradni. Alig vagyok itt de már így is túl sok a rossz emlék. Ebben a pár napban próbáltam tisztázni magamban az érzéseimet Luke iránt de csak nem tudtam eldönteni mit akarok. Nem akarom veszélybe sodorni. Nem akarom, hogy miattam áldozatod kelljen hoznia. De ha soha többet nem láthatnám abba meg belepusztulnék. Mégis ez tűnik helyesnek.

Hirtelen kopogásra lettem figyelmes. Lassan, lusta mozdulatokkal felálltam a bevetetlen ágyról és az ajtóhoz vánszorogtam. Először még a gombos kilincset sem tudtam elfordítani, de nagy nehezen megoldottam az nagy fehér hotelszoba ajtó kinyitását. Ledermedtem, ez az Ausztráliai "nyaralásom" óta sokszor előfordult. Luke állt ott előttem egy Nirvanás pólóban és egy szakadt fekete cső farmerben. Én pedig arra gondoltam, hogy hogy nézhetek ki. Kinyúlt pizsama kócos haj, karikás kisírt szemek és piros orr. Ez amiatt lehetett, hogy mostanában sokszor itattam az egereket. A szőke fiú az ajkát szívogatta és hátratett kezekkel állt előttem. Az  az a szexi piercing amit úgy imádtam ott virított az ajkába szúrva, és nem tudtam elkerülni, hogy ne bámuljam. Ő olyan tökéletesnek tűnt az én tökéletlenségem mellett.

-Szia.-Köszönt végül én meg azt sem tudtam mit mondjak ezért inkább ki se nyitottam a számat.

-Bejöhetek?-Kérdezte én pedig kis fáziskéséssel de kapcsoltam és félre álltam az ajtóból, hogy be tudjon jönni.

-Bocsi a kupi miatt csak nem volt időm rendet rakni.-Oké ez nem igaz, de neki nem kell tudnia.

-Aha.- Adott egy egyszerű választ.

-Hogy vannak a többiek?-Lehet, ez a kérdés nem ide illik, de Stelláról az elvileg legjobb barátnőmről már napok óta nem halottam és a többiekre is kíváncsi voltam.

-Hát, a barátnőd meg Mikey jól megvannak egymással. Ashtonnak van egy új csaja "elvileg", de még senki sem láttam. Calum meg csak Calum. Távolról figyeli az eseményeket.-Ha már barátoknál tarunk Kyle-ról sem halottam semmit. Lehet ő is azt hiszi, hogy egy ócska kis bűnöző vagyok. De ha tudná...

-Miért jöttél Luke?-Sóhajtottam majd tettem fel a kérdést.

-Látni akartalak.

-Én is, de te eltűntél.

-Gondoltam egyedül akarsz lenni, mármint a történtek után.-Milyen történtek? Elmondtam volna neki? Mert nagyon nem rémlik. A meglepettségem szerintem az arcomra is kiült mert felhúzta a szemöldökét és úgy nézett rám mintha hülye lennék.Talán az is vagyok, talán nem.

-Tudod a lány, Amanda.-Ja, hogy ő rá gondol. Igen, Amandát elmeséltem neki. Még találkoztak is a bulin.

-Ja igen persze, ha azért jöttél mert róla akarsz beszélni ne engem...

-...nem akarok beszélgetni.-Folytattam volna de ő közbe szólt ami nagyon a szokásává vált.

-Akkor mit akarsz csi...-Most vészesen közel jött, belelélegzett az arcomba. A cigi és menta szagú lehelete melengette az arcom. Felemeltem a tekintetem, hogy egymás szemébe nézhessünk. Lábujj hegyre kellett állnom, ha elakartam érni. Majd egyre közelebb és közelebb jött. Tudtam mit akar de mégis lefagytam. Ajka az enyémet érintette. Olyan finom volt olyan könnyed a csókja, hogy úgy éreztem elszállok. A mennyekbe érzetem magam még ha először le is blokkoltam és vissza sem akartam csókolni. Ez csak egy pillanat volt. Mikor a szája elengedte az enyémet zihálva vettem a levegőt. Utána újra egymásra találtak ajkaink, de ez más volt. Sokkal éhesebb, sokkal mohóbb. Majd az ágyra döntött és leszorította a kezemet mozdulni se tudtam. Fájt ahogy rám nehezedett de nem bántam. Lehúztam róla a pólóját utána ő rólam. A bőre melege égetett. Olyan volt mintha tüzelne a testem minden porcikája ott ahol érint. Most már tudtam, akarom, vágyom rá. Még vadabbul csókoltam, annyira hogy még az ajkát is elharaptam, amiből vörös folyadék buggyant elő. A számban éreztem, a fémes lét és teljesen elborította az agyam. Úgy tűnt őt egy csöppet sem érdekelte a fájdalom ettől csak még szexibb lett az egész. Tudtam, hogy ez nem helyes. Nem szabadna ezt tennünk. Ez az intimitás egymáshoz köt minket és nem fogom tudni elengedni ha kell. Remegő ujjaimmal kerestem nadrágja cipzárját, mikor meglett megpróbáltam lerángatni de becsípte az ujjamat. Végre meglett és ő segített letolni a fekete szakadt farmert majd az enyém következett. Fehérneműben feküdtünk egymáson most már mindenét éreztem. Beletúrtam a hajába és felrántottam a fejét. Kinyitotta a szemét és a tekintetünk összeakadt. Azt akartam, hogy hagyjuk abba. Meg akartam neki mondani de nem ment. Egy szót sem bírtam kinyögni. Az álláról vér csöpögött le rám. Kicsit undorító volt a helyzet de ez még jobban felizgatott. Nem tudtam nemet mondani...

Amanda

Kedves olvasóim! Elnézést kérek a nagy kimaradásért de alig volt időm és kedvem mostanában írni de végre erőt vettem magamon és sikerült megírni ez a nagyon rövid és nagyon gagyi részt! Remélem azért a semminél jobb! Várom a kommenteket és a feliratkozókat! Pipálni se felejtsetek el!

Pusszcsi  Fany:)
 

9.rész: Amanda

 

Lassan, fájdalmasan tört rám a sötétség. Vér fémes ízét éreztem a számba, csak ekkor vettem észre, hogy a fogam teljesen a számba mélyedt. Fájt, fájt amit láttam. Nem bírtam elviselni az apámról megtudott igazságot. Nem tudtam megbirkózni ezzel a sok fájdalommal. Úgy éreztem mindjárt elájulok. A szemem nagyon lassan lecsukódott és forogni kezdett velem a világ. Majd, puff. Kiestem a szekrényből. A hideg padlón feküdtem teljesen elzárva a külvilágtól. A vörös folyadék lecsorgott az államon. Nem is foglalkoztam vele. Nem érdekelt semmi. Itt akartam meghalni a  kövön egyedül. De erőt vettem magamon és kinyitottam a szemem, nem néztem mást csak a plafont. A kezemet megmozdítva beleütköztem valamibe. Valami hideg és élettelenbe. Az az ember volt az akit apám lelőtt. Sikítani akartam de egy hang sem jött ki a torkomon.

Undorodva húzódtam el mikor két kezet éreztem meg a derekamon. Valaki felhúzott én pedig kapálóztam a karjában és ki akartam szabadulni. Majd szembe fordított magával és csak ekkor láttam meg ki az.

-Jay- suttogtam a nevét és megnyugodtam, hogy ő az -Igazad volt mindenben apával kapcsolatban. Annyira sajnálom, hogy nem hittem neked.-Mondtam majd a mellkasára hajtottam a fejem.

-Semmi baj, nem tudhattad és végül is az apánk. Szeretnünk kéne.

-Szeretni? Mégis, hogy tudnám ezek után? Látni sem akarom, soha többé.

-Nyugi. Nem lesz semmi baj...-Folytatta volna de ekkor meghallottunk valamit a háta mögül. Mind a ketten a hang irányába néztünk.

-Van itt valaki.-Suttogtam a fülébe lábujjhegyen állva.

-Ssss...-Hirtelen kinyílt a fürdőszoba ajtaja. Nagy vörös hajzuhatag sápadt szeplős bőr. Egy lány volt az akin nem volt semmi ruha a fekete csipke fehérneműjén kívül. A padlóra rogyott. Nem láttam az arcát mert a haja majdnem befedte az egész testét. Jay rögtön odarohant hozzá, hogy felsegítse. Lassú léptekkel én is követtem.

-Hogy hívnak?

-Am..Am..Amanda.-A lány fel sem nézett.

-Gyere, segítek felállni.-Jay megfogta és próbálta felhúzni de Amanda megint összecsuklott. A lány betegesen vékony testét végig szeplők és hegek borították. Magas volt de olyan esetlen, hogy még magát sem tudta megtartani.

-Hol a ruhád?

-Nem...nem tudom.-Elcsukló hangja édes méz volt az ember fülének.

-Kiley, keress neki valamit!.-Úgy álltam ott mint aki megkukult, majd eszembe jutott a ruhás szekrény ahol megbújtam. Oda mentem és kinyitottam majd megláttam egy csomó begyűrt ruhát. Kivettem egy régies magas derekú nadrágot és egy kék kapucnis, cipzáros pulcsit. Segítettem neki felöltözni, majd a lift felé vettük az irányt. Beszállva Amanda hirtelen megszólalt.

-Az apám volt.

-Tessék?-Kérdezett vissza a bátyám meglepetten.

-Akit az a férfi megölt, ott a földön az én apám volt.-"Lehet, hogy családja volt emberek aki szerették ő meg csak így hidegvérrel végzett vele."

-Nagyon sajnálom.-Mondtam neki.

-Van hova menned Amanda?-Kérdezte Jay.

-Nem, nincs.

-Akkor velünk maradsz.-A lift hangos csilingeléssel állt meg majd mindannyian kiszálltunk. Lementünk a lépcsőn a nagy tömegbe. Csak egy páran nézték meg a vörös hajú lány utcai öltözékét. A gazdag, sznob, valamire való emberek között megpillantottam Emilyt aki teljesen elveszve próbált valami ismerőst keresni.

-Emily!-Érintettem meg a vállát.

-Ó, Kiley hát itt vagytok.-Furcsállva nézett a másik lányra akit Jay támogatott, de én nem foglalkoztam velük.-Hol van Luke?-Tettem fel az engem már nagyon foglalkoztató kérdést.

-Nem tudom már egy ideje nem láttam.

*Eközben*

Luke Hemmings

Itt állok Sydney egyik legdrágább hotelének padlója közebén. Szememmel Kileyt keresem de nem találom sehol. Már kezdek nagyon aggódni, mit csinálhat eddig? A gondolatmenetemet valaki megszakítja ugyanis egy kéz kapott el és húzott ki az utcára.

-Te meg mit keresel itt?-Kérdezte a középkorú férfi.-Megmondtam, tartsd távol őt tőlem és minden rossztól.

-De olyan akaratos.Mit tehettem volna?-Az ingem nyakába markolt és oda nyomott a legközelebbi falnak.

-Idefigyelj! Ha még egyszer megtudom, hogy utánam koslat. Nos -elengedett- azt az anyád és a kis eltitkolt fia fogja megbánni.

-Miért csinálja ezt a lányával?-Kérdeztem.

-Neked semmi közöd nincs a családomhoz.

-Hogy nincs? Ha jól emlékszem maga kérte, figyeljek a lányára. Meg is tettem. Közben igazán közel kerültünk egymáshoz...